Reményi Tamás:

Tavaszi zsongás

/szonettkoszorú/

.

15.

.

Látod Kedves, dereng ismét a hajnal,

Itt a tavasz, a lágy zsongás öröme.

Lelkünk már fényeket űz örök vággyal:

Szívünkben tűz ég, lángol a szerelem.

.

A perc távozik egy halk sóhajtással,

Öleléssel… reménnyel ébresztgetlek…

Érzelmes sikoly száll a pillanattal:

Elvész minden lobogó tűznek fénye.

.

Harmatos gyöngy fénylik a homlokomon,

Örökké felizzik bennem a parázs...

Elégedett mosoly ül orcád szélén.

.

Édes élet: ajkamon sok mézes csók.

Szárnyal a lét, virul e meghitt varázs:

Köszöntünk tavasz az új nap reggelén.

.

1.

.

Látod Kedves, dereng ismét a hajnal,

Megsimogatja orcád a napsugár,

S lágyan reád terül aranyló hajjal,

Üde leheletével csókot hint rád.

.

Bimbók hasadnak, virágszirmok nyílnak,

Zöld lombozatukat hizlalják a fák.

Szusszan az idő, kakukkol az óra,

Röppen a madár, s a szellő üdén jár.

.

Minden csillag lehullajtotta fényét:

Ám ébredéskor elillant az álom,

Kitárulkozott a természet lelke.

.

Nappal s éjszaka, világos és sötét:

Érzelmek násza az egész világon...

Itt a tavasz, a lágy zsongás öröme.

.

2.

.

Itt a tavasz, a lágy zsongás öröme,

Szeretetet sugall minden szép virág,

Andalító szépségű a kikelet:

Színes ruhájában pózol a világ.

.

Megdobban a szív, leblokkol az elme

Mikor a lelkem már ölelésre vár,

Késik az életemnek nagy szerelme,

Az idő múlik, fátyolos ég néz rám.

.

Hevesen lüktet ereimben a vér,

Mikor derekát átöleli karom,

S elvarázsol sok-sok édes csókjával.

.

Álomvilágunk találkozást remélt...

Létünk boldog, szemünk csillagként ragyog,

Lelkünk már fényeket űz örök vággyal.

.

3.

.

Lelkünk már fényeket űz örök vággyal.

Szenvedély s szerelem csatol a mához,

A léted maga az érzelmi csoda...

A természet nyújtja való világod.

.

Csillagfények úsznak az éjszakában,

Lámpásuk elvezet a virágodhoz,

Szent kötelék lesz létünk valósága,

Amint összeköt minket a közös sors.

.

Bízvást hisszük, hogy létünk nem osztja szét

A megtett eskünket, a boldog jövőt:

Tartson az utunk végéig: úgy legyen!

.

Rád találtunk boldogság, nekünk lettél,

Szeretjük egymást, ez az életöröm:

Szívünkben tűz ég, lángol a szerelem.

.

4.

.

Szívünkben tűz ég, lángol a szerelem,

Gyönyör áramlik a lelkedből felém…

Vedd észre, engem vonz szemed szépsége:

Csillag az, ragyogása egy tünemény!

.

Nagyon vigyázok törékeny lényedre!

Te vagy a tavasz, s enyém e friss idény:

Léted erénye, lelkem üdvössége,

Kertem királynője, szívemben remény.

.

Kíváncsi szellő átszalad a tájon,

Pajkosan futkározik körülöttünk,

Majd odébb áll gyermeki vidámsággal.

.

Együtt sétálunk a csillagfény-úton,

Az est szépségébe belemerülünk:

A perc távozik egy halk sóhajtással.

.

5.

.

A perc távozik egy halk sóhajtással,

Az idővel karöltve elrepültünk.

A szívünkbe költözött új világban

Emlékeink álmait dédelgettük.

.

Utunkon orgonafák illatoztak,

Elsuhant gyermekkori virágkertünk,

Itt találkoztam először csókoddal…

S a rózsák közt szerelembe estünk.

.

Közeleg egy új nap, jő' a pirkadás:

Ébredés után a hajnal: tájfestő.

A Napból sugárzik a sok szeretet.

.

Az éj fátylát elvitte a szellő s lásd:

A rőt fény kedvessége kecsegtető

Öleléssel… reménnyel ébresztgetlek…

.

6.

.

Öleléssel… reménnyel ébresztgetlek:

Kedvesemhez bújok, mint hű szerető,

S cirógatom, ébredjen fel örömmel:

Madárcsicsergéstől hangos az erdő.

.

Egy táncos napsugár szökell fejére,

Csiklandozza, megrebbent a szemfedő,

S vele ébredt a tavasz üde lelke:

Mosolyog, de még álmos és merengő.

.

Csókos kikelet simogatja arcát,

 Átölel, s a törékeny vállán rándít,

Mert pajkos fények ültek a nyakába.

.

Ablakon át szellő borzolja haját,

Ajkát a vágya megreszketteti...

Érzelmes sikoly száll a pillanattal.

.

7.

.

Érzelmes sikoly száll a pillanattal,

Ziláló test és rezzenő ívelt száj...

Mintha álmodoznánk egy körhintában,

Körbe forog velünk ez a nagyvilág.

.

Sziréni hangfoszlány, egy imádott dal,

Lelkemig hatol, és az égbe felszáll,

A szeretet mindig a szívben marad:

Andalító varázs, ami visszajár!

.

Korosztály nélküli a szerelmi lét,

Új s újabb dolgos nappal más kezdődik:

Lélekhúrba feszül mindenki énje.

.

Szerelem nem ismer feltételt míg él.

Ha a lét új irányba folytatódik:

Elvész minden lobogó tűznek fénye.

.

8.

.

Elvész minden lobogó tűznek fénye,

Megszületett ember éltét nem féli,

De idővel eltelt a mersz' sok éve:

Amely addig tart, amíg létét éli.

.

A mát nem csak örömök tölthetik be,

Keserv-édes együtt, s külön is bénít,

Agg szív belefárad küzdelmeibe,

Ám a szeretet mindenkit megszépít.

.

Érzések, érzelmek még velem vannak,

Gondolattól virrasztok sok éjszakán,

Hol cél szentesít eszközt, ott van a hon!

.

Érzem, a jók mindig összetartanak.

Milyen jövőt hagyok majd magam után...

Harmatos gyöngy fénylik a homlokomon.

.

9.

.

Harmatos gyöngy fénylik a homlokomon,

Gondolatok tolakodnak agyamban,

Mert szerelem irányít uralkodón,

Érzelmeimet hevítem magamban.

.

Festői tájat képzelek vízparton,

Jó néha szerelmesen a szabadban...

Majd csókolni a Kedvest újra otthon

Föltöltődve vággyal, benn a lakásban.

.

Amikor virágba borul a mező:

A magány kegyetlenül zord és rideg!

Párban szép élet lehet csak jó imázs.

.

Vágyom a tavaszt, hosszú a télidő

Ott, ahol nincs szeretet, a szív hideg:

Örökké felizzik bennem a parázs.

.

10.

.

Örökké felizzik bennem a parázs,

Megmagyarázhatatlan amit érzek.

Magával ragad egy gyönyörű varázs:

Amikor meglátlak megdobban szívem...

.

Szerelmes vagyok: ez már a boldogság.

A sorstól kaptam, s lettél a végzetem:

Szeretlek! Mindig érzem a viszonzást.

Nagy szerelem, ölelés: szép az él

.

Minden csókod emlékeim közt maradt...

Hozzám simultál, szerelmesvirágom:

Sok hajnal ránk köszöntött légyott végén.

.

Egykori séták a csillagos ég alatt...

Megpihentél hajnaltájt a vállamon:

Elégedett mosoly ült orcád szélén.

.

11.

.

Elégedett mosoly ül orcád szélén

Amikor Neked bókokat rebegek,

S bevallom lelkem eltitkolt érzelmét,

Közben kis kezed szívem fölé teszem.

.

Éreztem, hogy nyomaszt egy nagy kérdés.

Picit félve: megkérem a kezedet...

Órákig tart ez a perc. Vajh' mit ígér?

Örökre szeretném a szerelmedet!

.

Árgus szemmel figyeltem a száját...

Gyönyörű szemében megcsillant a könny,

S végül derült arccal, halkan hozzám szólt.

.

Nagy izgalommal vártam a válaszát:

"...IGEN!" Arcán legördült az igazgyöngy.

Édes élet: ajkamon sok mézes csók.

.

12.

.

Édes élet: ajkamon sok mézes csók...

Mindörökre majdan maga mellé hív:

Hogy tanuljunk szerelmet felső fokon?

Csábos öleléssel keblére szorít.

.

Lágy tavaszi szellőben álmodozom:

Szíved mindig csak vonz, lelkem csatát vív.

Már döntöttem: arám leszel, s nem álmom!

Mágnes vagy, amely többé már nem taszít.

.

Van kinek más lehet a magasztos cél,

Szeretjük egymást, építünk rá jövőt.

Vállalnom kell! Ez nem hazardírozás.

.

Amin táncolok: nem más, mint pengeél.

Mindent úgy teszünk, ahogy az elődök:

Szárnyal a lét, virul e meghitt varázs.

.

13.

.

Szárnyal a lét, virul e meghitt varázs,

Bimbók hasadnak és rügyek pattannak,

Virágok nyílnak és zöldell a határ,

Lágy szellőben pirkadat szór aranyat.

.

Álomvilág, vagy tán ez a valóság?

Vége felé jár a szerelmünk álma.

Itthon vagyunk csodaszép Magyarország:

Házasodunk, egyek leszünk, de párban!

.

Lelkünk feltöltődött szép szerelemmel.

Már együtt sírunk és együtt nevetünk,

Létünkben már elkísér e szenvedély.

.

Szívünk megtelt nagy életszeretettel.

Minden kikeletet nagyon szeretünk:

Köszöntünk tavasz az új nap reggelén.

.

14.

.

Köszöntünk tavasz az új nap reggelén.

Csodás madárfüttyös hajnal ébresztett

A fennkölt álmok éjszakája végén,

Rőt napsugár minket megszeretgetett.

.

Jegygyűrű csillog a szerelmem kezén,

Napfényben játszik a bűvös kikelet,

Életünk végéig folytatódó kép:

Az idill filmje szemünk előtt pereg.

.

Szerelemmel szépített létre vágyok,

Hát ébredj drága, egyetlen virágszál,

Lelkemhez varrlak selyem-lélekhúrral...

.

Szerelmedet óvom, reá vigyázok:

A szerelmes éjszaka már messze jár...

Látod Kedves, dereng ismét a hajnal.