Énlaka kiállítás -Visy Zsolt és Andrásfalvy Bertalan

Művészeti Alkotások

"A múltadtól és a sorsodtól ne félj..."

Ezt kaptam Szigeti Ferenctől a szövegemre. Használjátok!

Rendhagyó Kamarazenei Koncert

Irodalmi Fesztivál

Főszerkesztői Felhívás

Kedves Tollforgató Lapcsoport Tagok, Olvasók!

Szeretettel köszöntök minden írót, olvasót!

Szeretnék megkérni mindenkit arra, hogy a meghívókat nyugodtan küldje ki barátainak, akik szeretnének közreműködni vagy írásokat közölni a blogon!

Az elérhetőségek nagy része elveszett, mert elfelejtitek visszajelezni a mailcím változásokat, informatikai hibákat. Kérem, aki teheti, pótolja, jelentkezzen. Nem csak azért, mert a lap fejlődik, de átalakítás a cél egy része.

Emellett pedig igyekszem tanulás és munka mellett is figyelemmel kísérni mindenki életét, mozgását!

Sajnos nagyon sokan hunytak el, és hozzátartozóik nem foglalkoznak az írásaikkal sem.

Kérem, aki teheti, jelezzen vissza!

Köszönöm!!!

Tisztelettel és köszönettel:

Lövey-Varga Éva (Kékrózsa Bíborvirág) főszerkesztő-laptulajdonos

Zöld jelzés

(Történet, ami már történelem, időpont: 1948, helyszín: Grosswardein, Táncsics Mihály utca)

- Csókolom, apuka! Megjött?

- Meg, meg.

- Hogy volt?

- Hogy volt, hogy volt? Kérdezték, ki vagyok, mi vagyok, hol vagyok, miért vagyok?

- És apuka mit mondott?

- Mondtam nekik, hogy én világéletemben mozdonyvezető voltam, és most már nem vagyok mozdonyvezető, mert nyugalomba vonultam. Te, Jolán! Te is le kellene menned hozzájuk!

- Jó, jó lemegyek, de mi volt tovább?

- Kérdezték, milyen utat követtem? Mondtam nekik, hogy én világéletemben mozdonyvezető voltam és én csak a célhoz vezető utat követtem. Te, Jolán! Te is le kellene menned hozzájuk!

- Jó, jó lemegyek, de mondja már tovább, mi volt még?

- Mi lett volna? Kérdezték, milyen célt követtem? Mondtam nekik, hogy én világéletemben mozdonyvezető voltam, de most már nem vagyok mozdonyvezető, mert nyugalomba vonultam, és mindig a magam előtt levő célt követtem. Te, Jolán! Te is le kellene menned hozzájuk! Mondtam nekik, hogy mész.

- Jó, jó lemegyek, de halljam, még mi volt?

- Mi, mi? Kérdezték, hogyan látom a világot? Mondtam nekik, hogy én világéletemben mozdonyvezető voltam, de most már nem vagyok mozdonyvezető, mert nyugalomba vonultam, és világosan láttam a magam előtt elterülő világot. Te, Jolán! Te is le kellene menned hozzájuk!

- Lemegyek apuka, csak mondja tovább!

- Mondom, mondom! Kérdezték, valaha letértem-e az útról? Mondtam nekik, hogy én világéletemben mozdonyvezető voltam, de most már nem vagyok mozdonyvezető, mert nyugalomba vonultam, és mindig a kijelölt úton haladtam. Te, Jolán…

- Tudom, tudom! Lemegyek. Máris megyek!

- Várj csak egy pillanatra! Azt nem mondtam meg nekik, hogy mit gondoltam magamban. Tudod, mit gondoltam magamban? Megmondom. Azt gondoltam, ez az ő útjuk. Ez kapott most zöld jelzést, a többi mind vakvágányra visz. Érted? Én ehhez tartom magam, ameddig kell. Ameddig megérnek a változások az idő méhében. Te, Jolán!

- Megyek már, apuka!

- Mielőtt elindulnál, mondd meg nekem, tudod-e mi a különbség a megalkuvás és a túlélés között?

- Tudom, apuka!

- Ki nem mondd! Soha ki ne mondd!

- Értem, apuka!

- Várj csak, hadd mondjam meg hova kell menned. Kórház utca 42, nagy kovácsoltvas kapu. El sem lehet téveszteni. Az ajtóra ki is van írva, hogy Igazoló Iroda, 20 számú körzet.

*

Történelmi jegyzet: 1948-ban, február 21-én a kommunisták és szociáldemokraták nagy egyesülési kongresszusán megalakították a Román Munkáspártot, ahova átigazolták a régebbi baloldali pártok tagságát.