Történelem

Kedves Írók, Történészek, Régészek, Közgazdászok, Politikusok, Tanulók,  Olvasók!



Manapság egyre kevesebbet és egyre kevesebben tudnak és akarnak tudni, még kevésbé vannak olyan emberek, akik hajlandók és tudnak is másokat tanítani...

Egy hatalmas feladattal találjátok magatokat szemben minden percben.

Az egész életünk történelem, annak minden pillanata azzá válik. Ami ma még csak politika, vagy befolyásolható dolog, az holnap már múlt, ami megtörtént, és megváltoztathatatlan.


Az interneten kevés olyan dolog van, ami valóban helytállónak, igaznak tekinthető a múltról.

Ide várunk minden olyan szakmai és szakmai érintettségű hírt, írást, amely történelmi vonatkozásaival és szépirodalmi jellegével is megmozgatja az emberek fantáziáját, változást hozhat és okozhat az életében, életükben. 

Várjuk a híreket a könyvbemutatókról, kutatási és előadási hírekről, dedikációkról, és mindenről, ami csak eszetekbe jut vagy juthat, és szeretnétek azt és azokat nyilvánosságra hozni!

Jó munkát kívánok!

Kékrózsa Bíborvirág szerkesztő


2 megjegyzés:

  1. Esszét, visszaemlékezést, családtörténetet stb. is lehet közölni irodalmi műként? Az én esetemben ez sokszor a történelem kategóriájába tartozik és nem tudom eldönteni, hogy melyik műfajhoz soroljam. Segítene valaki a kérdés eldöntésében? Elolvastam egy pár írást, és úgy tűnt nekem, hogy itt az égvilágán mindent lehet közölni. Vagy talán tévedek? Van valami szabályzat ezzel, valamint a terjedelemmel kapcsolatban? Boér Mária

    VálaszTörlés
  2. Részlet: Izraelt szeretem című regényemből: 1 fejezet: Az atomháború réme

    - Halló! Itt Mc Cone! Kérem, adja ide sürgősen Kennedy elnök urat! Nem érdekel a maga süket dumája, azonnal hívja ide az elnököt!
    - Hello John! Mi ez a nagy felindulás?
    - Elnök Úr! Most kaptam a hírt, hogy hatvan orosz hajó közeledik Kuba partjaihoz! Ezek a hajók bizonyára fegyvereket, és rakétákat szállítanak, nem lehet felőle kétségünk! Vészhelyzet alakult ki Elnök Úr!
    - Nincs vészhelyzet John, de értesítem a többieket! Holnap találkozunk 10 órakor!
    - Rendben elnök úr, pontos leszek. Köszönöm.

    1962 júliusa, Fehér Ház, Washington, de. 10 óra. A teremben helyet foglalnak:

    John McCone, a CIA igazgatója, John Fitzgerald Kennedy elnök, Robert Kennedy, Dean Rusk külügyminiszter és Robert Mc Namara hadügyminiszter

    - Elnök Úr! Jó reggelt!
    - Jó reggelt kívánok Önöknek! Kérem John-t, hogy mondd el milyen sürgős ügyben kérted ezt a rendkívüli ülést?
    - Elnök Úr! Kémeink jelentették, hogy Hruscsov parancsára a Szovjetunió egy, mintegy hatvan hajóból álló flottát indított el Kuba irányába. Most vannak a kubai partoktól alig 50 mérföldre. Ezek bizonyára fegyvereket, rakétákat szállítanak. Elnök úr ezt nagyon komolyan kell vennünk.
    - Nézd, John, amíg nincsen bizonyíték a kezünkben, nem hívhatom fel Hruscsovot, hogy letoljam, amiért rakétákat akar odavitetni. Lehetnek ezek olajat, vagy élelmiszert, szállító hajók is. Várom a véleményeteket!
    - Én is erre hajlok John! Ne fessük az ördögöt a falra! – szólt közbe Robert Kennedy.
    - Uraim, figyelmezetem Önöket, hogy a tűzzel játszanak! Az oroszok nem nézték jó szemmel, hogy mi rakétákat telepítettünk. Rakétákat telepítettünk Nagy-Britannia, Olaszország és Törökország területére. Hatvan Thor nagy hatótávolságú ballisztikus rakétánk van a brit Nottingham városa mellett. Harminc Jupiter közepes hatótávolságú ballisztikus rakétánk az olasz Gioia del Colle közelében és tizenöt Jupitert a török İzmir mellett.) Ezek a rakéták közvetlenül is fenyegették a Szovjetunió nyugati területeit. A szovjet fél mindezt nem hagyhatta figyelmen kívül. Nyikita Szergejevics Hruscsov, az SZKP főtitkára és a szovjet pártvezetőség már 1959-ben arra a következtetésre jutott, hogy egy jövőbeli háborút nagyrészt nukleáris fegyverekkel vívnának meg.
    - John, én is azt javaslom, hogy előbb küldjünk ki egy felderítő repülőt, vagy akár kommandót is, és ha lesz bizonyíték a rakétákra, akkor lépjünk tovább! - válaszolt Robert Mc Namara.
    - Döntöttem! Nem teszünk semmi különöset, mivel nem áll fenn vészhelyzet. Egyúttal megkérem John-t, és Robert-et is, hogy ha bármi bizonyíték kerül a birtokukba, azonnal értesítsenek! Van kérdésük?
    - Én elrendelem, hogy kémrepülőt küldjünk ki Kuba fölé, amely fotókat fog készíteni a szállítmányról. Viszlát John, viszlát fiúk!
    - Viszlát John, és köszönjük a jelentést! – búcsúzott JFK.



    1962. október, USA, New York City

    - Halló! Halló! Hall engem? Itt Robert Graves, az Egyesült Államokból! Alexander te vagy az?
    - Halló Robert! Én vagyok, az! Nagyon izgatott a hangod!!! Miben segíthetek??
    - Ó igen, kérem, hogy segíts nekem, és a barátaidnak is. Kormányzati körből szivárgott ki, hogy hatvan szovjet hajó orosz rakétákat szállított Kubába. Itt nálunk most óriási a félelem az emberekben.
    - Persze, ez érthető, számíthattok rám!
    - Arra kérünk, hogy amíg el nem múlik ez a háborús veszély, addig hadd töltsük nálad a telet. Karácsony előtt pár nappal érkeznénk.
    - Természetesen szeretettel várlak benneteket! Gyertek minél előbb!!
    (200 oldal) Rendelhető E-book).


    VálaszTörlés