Érdemes időnként alaposabban szemügyre venni a legegyszerűbbnek látszó sztyeppi ékszereket is, mert gyakran kiderül róluk, hogy a magyar hieroglif írás jeleivel írt jeleket találunk rajtuk. Ez történt ezzel a III. századi kaukázusi kőfoglalással is. A szép ékszeren az első pillantásra csak a kacskaringó alakú jó szójelek tűntek fel, alaposabban elemezve azonban az derült ki, hogy minden részlete elolvasható jel. Még az aranyba foglalt hosszúkás kő is jel, sőt az ékszer jelei közül ez a legfontosabb, mert az Úr szót rögzíti. A többi csupán az aranyból formált kerete ennek a legfontosabbnak.
1. ábra. A III. századi szarmata jelvény, az olvasata: Jó szár magas kő (mai magyarsággal, ragokkal kiegészítve: Jóságos urunk magas köve, vagy Jóságos urunk a magas kő)
Mircea Eliade írta, hogy a kő a maga örökkévalóságával az Örökkévalóra emlékezteti a halandókat. Nos, ez a szarmata ékszer igazolja ezt a gondolatot. Ez a szép fekete kő jelképezi az Istent. Nyilván ezért hasonlít a székely írás "sz" (szár "úr") jelének karcsú alakjára. A szarmatákról újabban egyra gyakrabban mondják el, hogy többször a hunok jelennek meg szarmata néven. S a hunokról tudjuk, hogy magyarul beszéltek. A szarmata jelkészlet mindenesetre azonos a hun-székely jelkészlettel. Gond nélkül lehet elolvasni ezt a rövid hieroglifikus mondatot is.
2. ábra. A szár magas kő (mai magyarsággal: Urunk a magas kő) mondatjel
3. ábra. A szarmata jó hieroglifa
4. ábra. Az aranykerettől független fekete kő a szár "úr" jellel azonos
5. ábra. A szarmata magas hieroglifa
6. ábra. A szarmata kő hieroglifa
