Reményi Tamás: Szonettfüzér /I.-II. /

I.

Halleluja

.

Felragyog, lángol a szeretet fénye,

Dicsőség lelkedben, ó Mindenható!

Vesd örökké reánk a tekinteted:

Követünk! Legyen figyelmed állandó.

.

Orcánkon legördül az öröm könnye,

Jóságodnak ajánlunk minden szép szót,

Boldogok vagyunk, hogy Fiad született,

Ki Urunk lett, kire áldásod adod.

.

Fényes lelke bölcsességet sugárzik,

Szívünkbe szeretetét átplántálja,

Hitet nyújt, hogy ember építsen jövőt.

.

Mában mutatja földi léte végit,

Okulásként jelennel magyarázza,

Biztat: szebb lesz majd az elkövetkező!

.

II.

Erősít a szeretet

.

A szemből az öröm folyama árad,

Embert ölel a fény, mert alatta jár,

Boldog, kit simogat Jézus szép szava:

Szeretet. Ez a Földön a gazdagság!

.

Hidd el, jóvá tehetsz még minden rosszat,

Szeretet ünnepe jósággal megáld,

Szeresd az életet és minden társad:

Jobb lehet majd az egész világ!

.

Hitet kovácsolt a már megtért elme,

Gyertyák magasztos fénye véd utadon,

Lelkünket átkarolja a fényesség.

.

Üdvözlégy, ha követed a szent hitet,

Bátran küzdj, de légy mindig alázatos:

Becsüld meg az érted elfolyatott vért!