2015. október 18., vasárnap

Csodaforrás és más csodák (részlet a „Végtelen utakon” című kisregényből)

(http://undergroundbolt.hu/vegtelen-utakon)



Gyárfás az érettségi után bekerült az egyetemre, és nem is akárhogy, hanem ösztöndíjjal. ami nem is csoda, hiszen szorgalmas, jó tanutó diák volt végig a líceumi évek alatt.
  Még maradt egy hónapja az előadások megkezdéséig, s barátjával, Bandival elhatározták, felmennek Biharfüredre, s ott eltöltenek néhány napot, ameddig a zsebpénzükből futja. Hívták magukkal Bandi unokahúgát is, de nem állt kötélnek, ellenben beszállt a túrába két volt osztálytársuk a líceumból. Nekik nem sikerült sehova sem bejutni, de nem keseregtek, hanem tervezték a következő évi próbálkozásukat.
- Ti már igazi egyetemisták vagytok? – kérdezte kis irigységgel a hangjában Józsika, egy magas szőke fiú.
- Neked meg elsejétől már saját fizetésed lesz – jött a gyors válasz Bandi szájából.
- A lábatok járjon, ne a szátok! – szólt rájuk tréfásan Gyárfás – Még van jó félnapi gyalogolni valónk.
   Belényesből indultak neki gyalog az útnak, szerencsére azonban egy teherautó a platójára felvette őket egy 10 kilométernyire levő faluig. Innen még várt rájuk egy kemény 14 kilométeres szakasz hegynek fel. De megérte! Hatalmas hegyek által koszorúzott tisztáson terült el a kis nyaralóhely. Egy szerény menedékház, és néhány kisebb magánvilla árválkodott a festői helyen. A menedékházban olcsó pénzért kaptak szállást egy közös hálóban, ahol deszkapriccsekre terített pokróc nyújtotta az egyedüli kényelmet. A kantinnak csúfolt ivóban rossz pálinkát, kocsisbort és sült kolbászkákat szolgáltak fel kenyérrel és mustárral, vagy külön kérésre csípős paprikával. Ezen kívül persze friss, hideg forrásvizet. Józsika még járt errefelé, ismerte a gondnokot, aki megengedte nekik, hogy főzzenek teát maguknak, mert ők bort-pálinkát nem akartak inni. Zsebükből sem futotta volna. Máskülönben, mivel jártas volt ezen a vidéken, s ismerte a turistautakat ő vállalta a túravezetést négyük közül.
   Az időjárás kedvezett nekik, mert az ott töltött hét napból csak háromban esett, ami az ottani csapadékos időjárás szerint ritkaság. Bejárták a környéket, úgy tervezve az útvonalakat, hogy estére mindig visszaérjenek a szállásukra. Jól kifáradva dőltek le a priccsre, s így nem érezték a kényelmetlenségeket. Megcsodálták az Ördögmalom vad szépségét, a Sasok Szérűjét, a Bocsásza hármas csúcsát. Elábrándoztak a szerelem furcsaságain, a Csodaforrás legendájával kapcsolatban. A mese arról szól, hogy a jégkirálynak hatalmas birodalma volt a hegy belsejében. Ott élt gyönyörű leányával, a jég-királylánnyal. A király megmondta a lányának, vigyázzon, nehogy szerelembe essen, mert a szerelem heve elolvasztja az egész birodalmat. Szerelem dolgában azonban nem lehet a fiatal szívnek parancsolni! A királylány beleszeretett a tűzkirály fiába. És bekövetkezett a tragédia: a jégoszlopok elolvadtak a szenvedélyes szerelem lángjától, és már nem volt mi tartsa a sziklaboltozatot, s az beomlott maga alá temetve a szerelmeseket. Ma is láthatók a terem összedőlt falai, a romok, s közülük egy jéghideg vizű forrás tör a felszínre, mint egyedüli tanúja a hajdan volt jégbirodalomnak.
  Hamar eltelt a kirándulásra szánt hét, indultak haza. Lefele haladva könnyebb volt az út, s az elemózsiás hátizsák súlya sem nyomta már a vállukat. Üresen fityegett.
- Józsikám, ez a túra olyan jól sikerült, hogy a tavaszi vakációban, ha lesz ilyen, megismételjük! – lelkendezett Bandi, mikor felkapaszkodtak a belényesi állomáson a harmadosztályos vagonba.
   Soha nem került sor a túra megismétlésére. Megkezdődtek szeptemberben az előadások és egy másfajta életmód, más érdeklődési körök, és nagyon más tanulási elvárások. Birtok Bandi évek múlva is, a nyári gyakorlat idején ezekre a régi dolgokra terelte a szót.
- Jól emlékszem, hogy nem voltál képes rábeszélni az unokahúgodat, hogy jöjjön el velünk túrázni! – vágott közbe Gyárfás.
- Legalább nem féltékeny utólag a feleséged! – jött a visszavágás Bandi részéről.
- Na, ebben igazad van!
- Mi a helyzet veled? Hogy vagy mostanában? – fordított a szón Bandi – Vettél már autó? Annak idején, amikor egészségügyi szervezésből készültünk, és én is ott bifláztam nálatok a bentlakásban, kötötted az ebet a karóhoz, hogy egy éven belül kocsit veszel.
- Vettem is… Gyerekkocsit!