Abbizától csutkóig

 - avagy szemelvények morzsák otthoni beszélgetésekből, s melyek hiányoznak a Sántha Attila áltat szerkesztett Székely szótárból (Havas kiadó 2004).

A gyűjtésben nagy segítséget kaptam Lengyel József székelyudvarhelyi hazámfiától. Ez úton is köszönöm neki.

A záró jelbe tett helyiségek csak azt jelölik, hogy én hol hallottam meg legelőször a kifejezést.

A rövidítések a következő helyiségeket jelentik:

U= Székelyudvarhely

ESZ= Erdőszentgyörgy

Mvh = Marosvásárhely

T.Á. = Tamási Áron

Abbiza - bizony (ESZ).

Ablak talpa – ablakpárkány. Felállott az ablak talpára. (U)

Add vissza a buba rongyot! = a barátság, ha megszakad, összevesznek. (U).

Állás – állványzat. A kőműves nem hagyja ott az állását, mert leesett a komája az állásról. (ESZ)

Alma darab - aszalt alma (Somostelke).

Asztalfia - asztalfiók (U)

Bács - juhász (ESZ)

Behányja a juhokat – betereli a juhokat a gazda udvarába, - Leesett az első hó, a major behányja a juhokat. (ESZ)

Bélükken – bemegy, benéz  (T.Á.)

Betapaszt – betöm, beragaszt (betapasztom a szádat = elhallgatatlak) (U)

Biggyed – lóg, csüng (T.Á)

Bogra fut – összecsomózódik, rosszul jár (átv.) (ESZ)

Bolován kő - nagy kerek kő, útburkoló kő. (ESZ)

Bitang -hideg telünk volt. (ESZ)

Bőcsködik = hágyárszkodik = nagyokat mond (U).

Bakota - dadogós (Gagy).

Boronaház - rönkfából készített ház.

Borozda – barázda. Mózsi te a szélső borozdába állj bé! (ESZ.)

Burustyán - Kinyílott a burustyán a kert (kerítés) megett.(Nyárádmagyarós)

Buszulja - Nálunk a csuri verebet senki sem buszulja. (Zetelaka)

Cirkula – körfűrész (ESZ)

Csáléra áll a kalapod, konyé! - Ferdén áll a fején a kalap(ESZ) 

Csamiga – csemege, édesség (T.Á.)

Csángál - csenget (Apáca).

Csármál - lármázik (U)

Cserszeg – serceg (a sülő hús) (U)

Csetina - fenyőcsap, fenyőág (Palotailva)

Csiha - felelőtlen, könnyelmű (Mvh)

Csinálja az eszit. Ne csináld az eszedet! = Ne tettesd magad. (U).

 Csitkó - csikó  A csitkónak kimarjult a lába, leszökött a grádicson. (Mvh)

Csökött - fejletlen (ESZ).

Csuhé – háncs Törökbúza csuhéból készítettünk bubákat. (U)

Csuri veréb – csupasz verébfióka (U)

Csutkó – kivágott fa törzsmaradványa, tuskó (U)

Luca napja

December 13 Luca napja. Ezt tudjuk, de az vajon igen-e, hogy ki is volt Szent Lúcia, azaz Luca?

A legenda szerint Lúcia előkelő siracusai családból származott. Amikor édesanyja súlyos beteg lett, elzarándokolt vele Szent Ágota sírjához Cataniába, hogy gyógyulásért fohászkodjanak. Édesanyja gyógyulása után Lúcia álmában megjelent Szent Ágota, aki húgának nevezte őt, s elmondta neki, hogy saját hitével is meg tudta volna gyógyítani anyját, és megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként Isten nagy dicsőségben fogja részesíteni Siracusa városát, hasonlóan, mint ahogy Catania városa is dicsőséget szerzett Ágota vértanúsága által. Lúcia kérésére anyja ígéretet tett, hogy nem fogják őt férjhez adni, s a hozomány fölött tetszése szerint rendelkezhet. Lúcia e vagyont a szegényekre fordította, amit vőlegénye rossz szemmel nézett. Amikor pedig a férfi ráébredt, hogy elesett a házasságtól és a hozománytól, bosszúból, kereszténység vádjával bíróság elé hurcolta Lúciát. A bíró először arra utasította a leányt, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek, de ő ezt megtagadta. Ezután nyilvánosházban akarta küldeni leányt, de a Szentlélek olyan nehézzé tette a testét, hogy nem tudták elmozdítani helyéről. Végül kegyetlen kínzások után a bíró halálra ítélte. Miután a torkába kardot döftek, nem halt meg azonnal, hanem még tanította a népet, s csak akkor lehelte ki lelkét, miután egy paptól megkapta az utolsó kenetet.

A közkedvelt szent volt a középkorban, védőszentje a szembetegségben szenvedőknek és vakoknak (mivel a Lúcia név a lux = fény szóból származik), a bűnbánó utcanőknek, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozóknak (földművesek, kézművesek, varrónők, párnakészítők, nyergesek).

Ünnepe dátumából kiindulva -- a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig ugyanis december 13. volt az év legrövidebb napja, a tél közepének tekintették, továbbá munkaszünetes törvénynap volt -- a nép gazdag szokáskoszorúval vette körül, amelyben néha egymásnak ellentmondó és pogány elemek is föltűntek. Így lett Lúcia napja a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, a baromfira, sőt az egyéni sorsra vonatkozó jövendölések is történtek. Mindezekben Lúcia személye néha fényhozó, néha kísértet alakjában szerepel.

Siracusában legutóbb ásatásokat folytattak, és bizonyítékok kerültek napfényre Lúcia személye és vértanúsága mellett.

… süt a hold szépen

                                                                               

Utolsó éves korában szakköri munkáját nagy odaadással végezte Elek. Egy lelkes fiatal tanársegéd társaságában járták a vidéket, falvakat, tanyákat, és a helyi táplálkozási szokásokat kutatták addig, amíg a tömegellátás ki nem szorítja teljesen a helyben termelt élelmiszereket. A megkérdezettek mindig készségesen válaszoltak, szívesen közölték a kérdezőkkel mindazt, amit csak tudtak az adott kérdésről. Szerettek beszélni mindennapjaik és ünnepeik étkezési szokásaikról, lehetőségeikről. Veszélytelen témának látszott, s így megnyíltak, ami nagy élmény volt úgy Elek, mint tanárja számára. Vizsgálódásuk eredményeit nem csak a diákfórumokon közölték, hanem szaklapokban is. Figyelemre méltó sikere volt a dolgozatnak és meghívást kaptak egy magyarországi tudományos konferenciára.

Várakozásteljesen készült az útra. Egy, ha csak földrajzilag is, de mégis nyugatabbra levő országba utazni izgalmas dolognak tűnt előtte. Mi minden megtörténhet! Az útlevelet kevés utánjárással megkapta, már kijárt útja volt a rendőrségen az ilyen hivatalos kiutazásoknak. Mindent összekészített, amit gondolt, hogy vinnie kell, s a jó ismerősöktől, rokonoktól megérdeklődte, mit vigyen ajándékba, ugyanis meg akarta látogatni kint élő anyai nagybáját is. Édesanyja azt tanácsolta, hogy vigyen neki pipadohányt, nagyon jó minőség kapható itt a városban.

- Nagy dohányos, pipás az én Gyurka bátyám – főzte hozzá.

- Mást ne vigyek neki? – kérdezte Elek.

- Babkávét. Igen, egy kiló babkávét, azt náluk nehezen lehet beszerezni.

Így kellően felszerelkezve felszállt mentorával együtt a nemzetközi vonatra. Bár gyors vonat volt, sőt úgynevezett expressz, Elek mégis csigalassúságúnak érezte. Kolozsváron felszálltak a vámosok és a határőrök. Mindenkit, aki a határon túlra igyekezett, igazoltattak, útleveleiket elvették és a csomagjaikat akkurátusan átvizsgálták. A püspöki határállomásra érve az iratait mindenkinek visszaadták, csak Eleknek kellett leszállnia csomagostól a vonatról, két határőr a vámirodába kísérte, ahol közölték vele, hogy nem engedik kilépni az országból.

A miért kérdésre azt válaszolták, hogy ne kérdezősködjön, és menjen, amíg teheti.

- Két óra múlva jön Budapest felől az ellenvonat – mondta a vámtiszt, és átnyújtott neki egy szabadjegyet a visszaútra.

Nem volt mit tenni, Elek haza utazott nagy szomorúan és dühösen. Fortyogott magában, de nem jött rá, hogy miért is zsuppolták haza. Otthon nagy szemeket meresztettek, mikor meglátták belépni a kapun. Édesapja csak a fejét csóválta, de nem szólt semmit, édesanyja azonban a fiút hibáztatta.

- Biztos valamit elkövettél, azért küldtek vissza! Valami rosszat csináltál!

- De édesanyám, én nem követtem el semmilyen törvénytelenséget, vagy stiklit, amiért lekapcsolhattak!

- Valami csak van! Mit mondtak?

- Mondtam már, hogy nem mondtak semmit, csak hazakergettek. Menjen! Mondták. Fogalmam sincs, miért!

- Akkor bevádoltak, feljelentettek!

- Nem volt miért!

- Lehet egy rosszindulatú hamis vád is! Jut szembe, kinek beszéltél arról, hogy fel szeretnéd keresni Gyurka bátyámat?

- Csak Vilinek említettem, tudod, aki kint lakik a városon kívül, abban a takaros kis házban.

- Azaz! – szólalt meg apa is.

- Hogyhogy azaz?

- Gondolkozz fiam! Az állomáson rajtakapják, kap egy enyhe büntetést, és bár az egyetem nem kér belőle, adnak neki egy rendes állást szakosítással a munkahelyen, olcsó házhely, építkezési támogatás. Ő mit adhat cserébe?

- Azt akarja mondani, hogy…

- Azt!

Nagy gondban volt Elek. Egyrészt igazat adott az édesapja gyanújának, másrészről időközben megkedvelte Vörös Vilit, és nehezen tudta elhinni, hogy ő jelenthette az államvédelmi szerveknek titkos, ki nem mondott vágyait. Gondolt ugyan ő a Gyurka bácsi esetleges segítségére, ami a disszidálást illeti, de erről nem beszélt. Egyenesen nem, s mégis elejtett szavaiból, hallgatásaiból ki lehetett következtetni, mi a titkos elképzelése. Senki mással nem beszélt bizalmasan, senkinek nem árulta el gondolatait, és mégis. Annyit mondott csupán Vilinek, hogy édesanyja testvérbátyja Budapesten él, mozdonyvezető, és tervbe vette a meglátogatását. Ebből következtette, a kellő fantáziával megáldott Vili, hogy a látogatás igazi célja mi lehet. Annál is inkább, mert ő maga is megpróbálkozott a nyugatra szökéssel, és neki is titkos vágya lehet egy újabb próbálkozás. Egy kicsit bővíteni az információt, s a következtetéseket mibe sem kerül, a „főnökök” meg majd örülnek neki.

Elek szülei úgy nevelték öt gyermeküket, hogy minden körülmények között állják meg a helyüket, szükséget nem szenvedtek, de nem is kényeztették el őket. Ezt nem „prédikációval”, hanem példamutatással érték el. Az édesapa vasúti dolgozó volt, forgalomirányító. Nagy felelősséggel járó, odafigyelést, fegyelmet igénylő munka. Dicséretesen megállta a helyét, amit felettesei néha-néha jutalomüdüléssel háláltak meg. Így jutottak el családostól, a Balatonra kétszer, s a Mátrába egyszer. Természetesen mind a három alkalommal az utószezonban. Az édesanya tanítónő volt nagy pedagógiai érzékkel megáldva, s ezt a gyermeknevelésben is kamatoztatta. Harmadik gyereke szülése után nem ment vissza többet dolgozni, hanem gyermekeire és háztarására fordította minden energiáját.

- Gyere csak ki egy kicsit velem! – szólott este Elekhez – Menjünk ki az udvarra, a tornácra, valamit akarok neked mondani.

Kimentek, s Elek oda könyökölt édesanyja mellé a tornác fájára. Csend volt, csak az utca távoli zörejei szűrődtek idáig, Ők is hallgattak, egyikük sem törte meg a csendet sokáig, nézték az udvar árnyait, a holdat az égen, s a csillagokat. Eltelt jó tíz perc is, mire anya megszólalt:

- Nézd a holdat! Olyan mintha mosolyogna. Ránk mosolyog.

„téli estéken

süt a hold szépen,

nem szól semmit csak nevet,

aztán tovább siet” – énekelte halkan, Elek pedig vele dúdolta.

- Te honnan ismered ezt a dalocskát? – csodálkozott anya.

- Nagymamától hallottam. Sokszor énekelgette, ha olyan kedve volt.

- Kisanyám szerette az égboltot nézegetni, különösen a télesti eget, a csillagokat, a holdat. Azt mondta, hogy ha valami gondja van, valami bántja, nyugtalanítja, vagy döntenie kell, felnéz az égre, a csillagokra és azok megsúgják neki a választ. Mi is merüljünk el most a csendben és figyeljük, mit súgnak a csillagok. Apád nem igen hisz ebben, de azért, ha súlyos kérdések foglalkoztatják, megkérdezi, nekem mit súgnak a csillagok. Ilyenkor elmondom neki a véleményemet, amit vagy számba vesz, vagy nem. Nem is ez azonban a lényeg, hanem egy jót beszélgetünk egymással és őszintén.

- Anya, én azt gondolom – szólalt meg Elek egy idő után -, hogy hagyjuk most békén ezt a dolgot. Bízzuk az időre és…

- Ne szólj ennél többet! Ne rontsd el, amit szavaiddal létrehoztál!

Érdemes volt az időre bízni a dolgot, nem veszett kárba a kutuzovi taktika, ugyanis alig fél év múlva az események után, mikor egy koraesti órában megjelent Vili felesége. Haja kócos, szeme kisírva, egy idegroncs az egész asszony.

- Gyere be. Anya! Itt van Ibolya, Vili felesége. Úgy látom, bajban van.

- Mi a baj lányom? – lépett be a szobába anya.

- Jaj, Margit néni! Vili …

- Mi van Vilivel?

- Ehehelment – zokogta.

- Hogy? Mi? – értetlenkedett Margit néni, Elek édesanyja és átkarolta síró asszonykát.

Nagy hüppögések közepette aztán sorra elmondta, mi is történt valójában. Két héttel előbb Vili bejelentette, hogy hivatalos kiküldetésre kapott megbízatást, és el kell utaznia. Ibolya készítsen neki váltó fehérneműt, és kétnapi élelmet, mert nem biztos, hogy az első napon kapnak enni. Egy hét után kezdett az asszonyka nyugtalankodni, és ma reggel a postás egy képeslapot kézbesített.

- Tessék nézni! – nyújtotta reszkető kézzel.

A könnytől maszatos írást alig lehetett olvasni, de így is kiderült, hogy Ausztriában van, Steyr-ben, a menekülttáborban. „Most ért végett a karantén, és holnap indulunk Svédországba” – böngészték ki a lényeget.

Paloták a lóversenytéren

Siena városa mai beszámolóm témája. A többi olasz nagy múltú városokhoz hasonlóan a történelem szelleme lengi be. Megragadóak a szűk utcák, a magas kőből épült paloták, a terek, a templomok, harangtorony, a nyüzsgő tömeg mindenfele. A helyi hagyomány szerint még Senus*, Rémusz fia alapította. A történészek szerin Augustus császár az alapító, aki leánya emlékére Saena Julia nevet adta az városnak. A hely ősidők óta lakott hely volt, melyet a város feletti Castel Vecchio területén talált leletek bizonyítanak. Valószínűleg egy etruszk vár állhatott itt, s ennek romjaira épült a római település.

Ami különös, ami megkülönbözteti a többi olasz várostól, az a Palio, a Lóverseny. Így nagy kezdőbetűvel, mert ez több mint közönséges lóverseny. Már azért is, mert a város központjában van a lóversenytér.

Maga a lóverseny pálya egy hatalmas tányér alakú tér – a peremén futnak a lovak, középen pedig a nézők tömege foglal helyet. Álló helyet. A lóversenypálya körül pedig a gazdag polgárok díszes palotákat építettek, még a városháza is erre a térre néz. A paloták erkélyei is a lóversenyt szolgálják, tudniillik ilyenkor vörös bársonnyal bevonják, és a tehetősebb polgárok onnan nézik a versenyt, s a köréje szövődött látványosságokat. Persze nem olcsó pénzért! Egy vagyonba kerül egy hely a balkonon.

A verseny nagy külsőségek között zajlik, korabeli öltözékbe bújtatott notabilitások, zászlódobáló táncosok, zenekarok emelik az ünnepi hangulatot.

 A rendezvény legfontosabb szereplői természetesen a lovak. Ezeket alapos válogatás után, állatorvosok által ellenőrzötten válogatják ki, és próbafuttatások után kisorsolnak a városnegyedek között. A lovasokat a városnegyed nevezi ki. Összesen 17 városrész van, melyek elég bizarr neveket viselnek. Íme, ezek a következők: Sas, Hernyó, Csiga, Bagoly, Sárkány, Zsiráf, Tarajos sün, Egyszarvú (Leocorno), Farkas, Kagyló, Lúd, Hullám, Párduc, Erdő, Teknőc, Torony, Kos-völgye.  Közülük tíz vesz részt egy-egy versenyen. Érdekes a válogatás, mert az a hét, amelyik kimaradt, a következő versenyen saját jogán fut és mellé hármat sorsolással választanak ki.

Évente két versenyt rendeznek, mind a kettőt Szűz Mária tiszteletére. Az egyiket július 2-án, Sarlós Nagyboldogasszony napján, és a másikat augusztus 16-án, Mária Mennybevétele alkalmából tartják.

Maga a Palio szó tulajdonképpen versenydíjat jelent, itt Sienaban egy díszes, selyem zászló jelképezi, amelyet a Madonnának ajánlanak fel, és a verseny végén a győztes városnegyed kapja meg. Egy évig őrzik, és minden alkalmat megragadnak, hogy ünnepeljék. A másolatával díszítik a kirakatokat, a házakat, balkonokat. A hatalmas zászlókat hagyományosan Szűz Mária képmása díszíti, valamint a versenyen résztvevő városrészek, a contrada címerállatai. A Palio-zászló jelképesen Szűz Mária oltalmazó palástja, mely védelmezően borul a városra.

Maga a tér, a Piazza del Campo is jelképeket hordoz. Már az elhelyezkedése is erre utal – ez a város külvilágtól legtávolabbi pontja, és alaprajza a Szent Anya leterített palástját mintázza, így ami itt történik, minden a Szent Szűz oltalma alatt áll.

A  Paliot nem csak eljátsszák, hanem mélyen át is élik, hiszen ma is érvényes a mondás, hogy „a Palio egész évben tart!” Siena polgárai hiszik, hogy Szent Katalin megállapítása a városukra nézve érvényes, miszerint a város a lélek képmása, a falak pedig a külső és belső élet közötti határt jelölik. Napjainkban az idegenforgalmi érdekeltség szórakoztató látványossággá süllyesztheti az ünnepet, de az évszázados gyökerekkel rendelkező szakrális események mélyen benne élnek Siena polgáraiban.

A hagyományokról szólva említést kell tennem egy évszázadokkal ezelőtti történetről. Siena ádáz háborút folytatott a szomszédos városállammal, Firenzével. Egyik alkalommal, mialatt a másnapi csatára készültek, a polgárok azt látták, hogy a városfalakon kívül táborozó katonáikra egy hatalmas lepel borul. A táborban tartózkodók pedig azt észlelték, hogy városukra borul egy óriási lepel. Az emberek úgy gondolták, hittel hitték, hogy a Madonna leple borítja őket, védelmet nyújtva az ellenség ellen. A városlakók nem is csalatkoztak másnap, bár nehéz küzdelem után, de elűzték a firenzeieket. A csata kimenetelét a harangtoronyból egy dobos figyelte, s mikor látta az ellenséget eltakarodni, lerohant a térre és örömében a köpenyét a levegőbe hajigálva rikoltozott. Ezt idézik fel a zászlót dobáló felvonulók a verseny helyszínén a Palio alkalmával.

A verseny köré épülő ünnepség sorozat négy napig tart, de maga a verseny, ameddig a lovak körbe futják az ezer méteres pályát, körülbelül egy percig tart.

A győztes – csak egy lehet a győztes, nincs második hely – megkapja a győzelmi zászlót, a városnegyed „szurkolói” berohannak a pályára, a zászlót elviszik a Székesegyházba, és hálaadó énekkel köszönik a Madonnának a győzelmet. Ezután kezdődhet az ünneplés. Természetesen a lovat ünneplik, hisz ő a főszereplő, olyannyira, hogy ha futtatás közben a lovas leesik róla, de a ló befut elsőnek, érvényes a helyezés.

Mikor ott jártunk a Párduc (Pantera) győzelmi lobogóit lengette a szél…

Bige Szabolcs Csaba

*Senus – Romulus, Róma alapítójának ikertestvére volt Rémusz, de összekülönböztek és Romulus megölte. Két fiú maradt utána, szintén ikrek, akikkel megismétlődik szüleik legendája, egy anyafarkas neveli fel őket is. Ezek egyike Senus, aki ily módon Romulus unokaöccse.