Izzó égbolt borult a tájra, s az évezredes kövek
érintették a mezítelen lábakat. Szombat lévén sok látogató, zarándok, kíváncsi
turista nyüzsgött a romok között. Mikor a zsinagóga oszlopos romkapuján belépnek, mind elcsendesednek. A hely
varázsa úgy látszik, nem csak engem búvöl el. Gyermek csapat érkezik, s
vezetőjük a kapu sarkok szerkezetét magyarázza, majd az oszlopokra tereli a
szót. Mutatja az oszlopfőt, az elrendezést, beszél a feltárásról, az
ásatásokról, helyreállítási munkákról. A gyerekek figyelme egyre lankad, s szép
csendesen leülnek a fal tövére, ahol csöppnyi árnyék mutatkozik. Tanítójuk is
közéjük telepedik és halkan egy dalba kezd, a gyerekek pedig vele énekelnek. A
látogatok megtorpannak, s csendben hallgatták a csengő gyermekhangokat. Megejtő
volt a pillanat.
Mennyi évszázad, évezred telt el, s e hely megőrizte varázsát. Pedig már
állt a város Krisztus előtt is. Josephus Flavius balesete alkalmával rövid időt
töltött itt és mint termékeny völgyet említi, és görögös néven nevezi:
Kapharnakos. Josephus akkoriban, az első Zsidó Háború idején Gallilea katonai
fő parancsnoka volt. Milyen lehetett az a virágzó táj, amit említ?
Leültem egy oszlop tövére és elméláztam a régmúlton. A város már vagy 200
évvel Jézus ott járta előtt állott. Hosszan terült el a Genezáreti tó partján.
Halászok lakták, akik reggel korán kieveztek a tóra, és kivetették hálóikat.
Földmívesek is jöttek, s házakat építettek, pásztorok hozták a nyájaikat. A
város körül olajfa ligetek pompáztak, datolya és fügefák nőttek, s a lankákon
ringó gabona táblák. A szükség ipart is teremtett – utcája volt a molnároknak,
ahol a kézinél alig nagyobb malmok őrölték a gabonát. Másik utca az olajütőké –
ott állnak ma is egymás mellett a feltárt olaj prések, a nagy kerek bazalt
kövek. Városfalnak nincs nyoma. Nem is volt soha bekeritve. Már a kezdetektől
szent hely lehetett, amit elkerült a háború. Bármerre is tekintek, nyüzsgő élet
nyomait látom. Itt lakott Jézus, itt tanított a zsinagógában, és itt tette a
csodákat, mit a ami tudomány csak értelmezni próbál, de nem ért. Itt élt, itt
lakott, vagy innen származott Máté, Jakab, János, Péter, András a tizenkettő
közül. És itt fakadt ki az emberek hitetlensége, hálátlansága miatt: „És te,
Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok
történt csodák, mind a mai napig fennállna."
Nézem a romokat, s az embereket, az ide látogatókat, a turistákat és
zarándokokat. Bár a házak, templomok, műhelyek elpusztultak, az emberi
lelkekben, az arcokra irva ott látom a csodát – Krisztus itt járt!
---
* Kafarnaum vagy Kapernaum héber neve, bár a
kutatók véleménye szerint a névnek nincs köze Nahum prófétához, aki Szíriában
született.
