Szonettkoszorú /mesterszonett/
XV.
Megvalósult álom
.
Fényes végtelenbe repülő álom,
Színes fáklyaként robogó üstökös...
Boldog szenvedélybe becsatolt járom:
Szerelmi tűzben égő életöröm.
.
Szívemben szendergő vörös virágom
A szeretet melegében tündököl.
Lelkedbe költözik álomvilágom
Csillagommal ölelkező börtönöm.
.
Nektárként csurranó hűsítő könnyed
Szerelem-patakként zúdul nyakadba:
Csókkal apasztom boldogságod gyöngyét.
.
Káprázatban hunyorog égő szemed,
Kék tengerben ringatózik csillaga,
Tűzrózsa érleli lelkének fényét.
.
I.
Fényes végtelenbe repülő álom:
Társra lelt szerelmes szívek világa,
Mint a szenvedély kinyílott virága,
Létet vidító, sejtelmes vigalom.
.
Szellő susog, átsuhan a szép tájon,
Legyezve lomb hajlong, üdít hatása,
Hársillat terjeng, andalít varázsa,
Napsugár fekszik a réti pázsiton.
.
Fények aranyló sugarán jön a nyár,
Árnyékba bújt szerelem csókokra vár,
A lágy déli szél vele már csak flörtöl.
.
Esteledik. Az éj sok szeme fénylik,
Egy tüzes világító csík elsiklik:
Színes fáklyaként robogó üstökös...
.
II.
Színes fáklyaként robogó üstökös,
Amit a testében háborgó tűz hajt,
Hogy lélektelenül érjen majd talajt:
Valaha kiégett lelke már üszkös.
.
Csillagos égen még sok álom röpköd,
Feltöltődve életviráguk kihajt,
Szeretet nélkül szerelmeket elhajt,
De Földre érve szerelmes lesz rögtön.
.
Vágyódik az ember, mindig kell egy szebb,
A meghitt szerelem a legeslegszebb:
Szeretet nélkül nem lesz ilyen álom!
.
Aki a szerelemre rátalál: él,
S amíg az tart, szeretetével remél:
Boldog szenvedélybe becsatolt járom.
.
III.
Boldog szenvedélybe becsatolt járom,
Önként vállalt keserv-édes szerelem,
Ahol a botlásra nincs már kegyelem:
A szív diktál, s a szeretet oltalom.
.
Ó mily' csodás, beteljesül egy álom,
A vak szerelem lelkeket vezérel:
Tetteiben benne van a szeretet,
S önként a magánytól elzarándokol.
.
A csendet az áhítat körülveszi,
A harmonikus életet szereti:
Keresztülnéz mindenfajta közönyön.
.
Lesújtottan kószál az egyedüllét,
Társra lelve szíve ontja melegét:
Szerelmi tűzben égő életöröm.
.
IV.
Szerelmi tűzben égő életöröm:
Lelkünk kis harangja szívünkben kondul,
A szeretet láza bennünk tornyosul...
Valóság s álom robban gyönyörökön.
.
Kikapcsolt agy lebeg rózsaszín ködön,
Megpihen az érzelem, mert túlcsordul,
Ózonba fúlt idegszál már elcsitul,
Nem maradt száraz hajszál az üstökön.
.
Elmélázik a gondolat a légben...
Jéghegy csúcsa olvadt a szenvedélyben:
Virágos kertté alakult az álom.
.
Parázsban nyugszik a szerelem lángja,
Érlelődik újabb sok kis szikrája:
Szívemben szendergő vörös virágom.
.
V.
Szívemben szendergő vörös virágom,
Lelkemben sarjadó vágy, simogatás,
Hajnallal kél az ébredő pillantás,
Ölelkező fénysugárban kelt álom.
.
Napsugár ragyog a harmatos ágon,
Szellő pásztázza éji fátyol útját,
S a reszkető csipkebokornak alját,
Majd egy szívet rajzolva továbboson.
.
Tavasz vége, nyárelő már érkezik,
A természet aranyszínben nyújtózik,
Minden szem színek világában dőzsöl.
.
Felkarolja ember társa életét,
Neki áldozza hűséges szerelmét:
A szeretet melegében tündököl.
.
VI.
A szeretet melegében tündököl
Napsütésben aranyba burkolt lelked.
A szerelmet nem kell már megkeresned,
Mert fényével az egekből Rád köszön.
.
Melletted állok, szépséged elbűvöl,
Ábrándot űzök, szívem őrzi képed.
Ölelésre kitárom mindkét kezem,
Szerelmemmel életem így üdvözöl.
.
A csillagokat nem tudom lehozni,
Viszont, boldogságot tudok nyújtani,
S Te magad leszel a földi csillagom.
.
Támaszod leszek mindaddig míg élünk,
Szívünkben közös húrokat pengetünk:
Lelkedbe költözik álomvilágom.
.
VII.
Lelkedbe költözik álomvilágom,
Simogatón ott meghúzza önmagát,
Felszítja örök szerelmünk parazsát,
Varázsoddal elbűvölöd otthonom.
.
Óceán vagyok, lágyan elsimulok,
Mint az, amint megszeretgeti partját,
Magával ragadja annak homokját.
Vele egyesülök, s tovább álmodok.
.
Reád gondolok, és nem érzek kényszert,
Lelkemből Neked adok minden ékszert,
Mert csak nekem létezel, s ezt köszönöm.
.
Gyönyörűség Veled elandalodni,
Egész életen át együtt remélni...
Csillagommal ölelkező börtönöm.
.
VIII.
Csillagommal ölelkező börtönöm,
Mely' magába záró szerelmes óhaj,
A Gondviselésből szivárgó sóhaj...
A végtelenig tartó kéjes öröm.
.
Táplálom benned a bimbózó jövőt,
A szívünk mindenkor egyszerre dobban,
Együtt sírdogálunk mikor már baj van,
Mert ketten építünk egy eljövendőt!
.
A boldogság mámora nem távozik,
A szerelem gyakran felkínálkozik:
Rózsaszín felleg repked a kék égen.
.
Vállamon pihen tested, nyújtod kegyét,
Ajkam itatja csillagod nedűjét:
Nektárként csurranó hűsítő könnyed.
.
IX.
Nektárként csurranó hűsítő könnyed
Elmossa szorongásod rejtett szálát,
Visszaadja életed színes álmát:
Beteljesül vágyad, titkolt szerelmed.
.
Virágzó orgonafa őrzi kedved,
Illatával serkent, add lelked csókját,
Teljesítsd véle szívem vágyódását:
Legyen mézelő a nyújtott szerelmed!
.
Szerteszórt életremény vágyban úszik,
Napsütötte virágos réten alszik:
Ébreszd fel! Itt a szerelem hajnala.
.
Mint várandósan kék égen a felhő,
Melyből örömkönnyként ömlik az eső,
Szerelem-patakként zúdul nyakadba...
.
X.
Szerelem-patakként zúdul nyakadba
A magasztos lét minden szeretete.
Te vagy életem egyetlen szerelme:
Légy az álmaim örök hordozója!
.
Áldott szíved a szeretet otthona,
Egyesül Benned vágyaim reménye,
Szerelmed féltetten őrzött vad tüze:
Létem megváltottad, s lettél donora.
.
Általad felgyógyultam a magányból,
Még egy új életet kaptam a sorstól...
Nekem adtad életed szép szerelmét!
.
Öröm s kedély figyel fentről az égből,
Éjszaka leplét Rád teríti féltőn:
Csókkal apasztom boldogságod gyöngyét.
.
XI.
Csókkal apasztom boldogságod gyöngyét
Mosollyal pirosodó szép orcádról.
Mesél a szemed egy álomvilágról,
Ahonnan csillagod tükrözi fényét.
.
Megsimogatom egyetlenem kezét,
Gyöngédségről eszembe jut egy jászol...
Tüzes Nap ránk aranyszínű áldást szór.
Lelkünk megtalálta szívünkben helyét.
.
Esküvőre készülődik a lelkünk,
Tervünk szerint egyesül majd a szívünk,
Ezután módosulni fog a neved.
.
Villogó fények tördelnek árnyakat,
Forró szellő hintáztat faágakat,
Káprázatban hunyorog égő szemed.
.
XII.
Káprázatban hunyorog égő szemed,
Véred forr, szívedben szerelem izzik,
Kezed érzelmes ölelésbe siklik:
Vágyaid jótékony hatását érzed.
.
Szép emlékeid felszállnak Teveled,
Súlytalanul lebegsz, magasság szédít,
Az érzéseid szépsége felvidít,
Nem várt új életbe tart zsenge lelked.
.
Repkedj, csak sokáig repülj kismadár,
Csak Teneked szépül most a nagyvilág...
Te lettél az Éden vörös rózsája!
.
Sorsoddal hozzám vezetett a karmád.
Az éjszaka fényei festik orcád...
Kék tengerben ringatózik csillaga.
.
XIII.
Kék tengerben ringatózik csillaga,
Boldogságban úszik szerelmes lelke,
Navigál ott felfűtött nagy érzelme:
Menyasszonyi uszálya ring utána.
.
Szerelmes embernek nincs életkora,
Amikor a lelke eljut egy révbe,
A szeretet várja, csókot kap tőle:
A lét tovafut, de megáll az óra.
.
E két hajós álmomban találkozott,
A kikötőben összeházasodott:
Egyikük sem számolta élte évét.
.
Azóta virág neveli csíráját,
Felhő locsolja a színes ágyását:
Tűzrózsa érleli lelkének fényét.
.
XIV.
Tűzrózsa érleli lelkének fényét,
Szeretet őrzi szíve minden álmát,
Szerelme ízesíti annak vágyát:
Utódok hordják lénye üdvösségét.
.
Telnek az évek, őszül a halánték,
Nem feled a múlt, felidézi sorsát,
Elnyüvi a boldogulása jármát,
Nagy sóhajtásokba rejti jövőjét.
.
Vajon hol van a kerek létnek széle,
Akad ott az életnek reménysége?
A célba érkezést már nagyon vágyom.
.
A létünk útja eltért más irányba:
Odaért a mai valóságba a
Fényes végtelenbe repülő álom.
