Mit hoz a jövő, magam sem tudhatom.
Sok szerelmes sóhajjal percek telnek,
S a világot ellepi egy rossz álom.
.
Vándormadarak jönnek és elmennek,
A lét fészkében bezárulnak ajtók,
Csüggedt érzelem és szerteszórt élet
Múlttal egyező sérelmeket sorol.
.
Számot vetett a sorsunk s nem haboztunk,
Felvállaltuk az ezredév jövőjét,
Céltudattal küzdünk s hisszük, hogy győzünk.
.
Gyász tüzek hamva mellett fut az utunk,
Fuldokol a szeretet, érzi, hogy fél...
Megmaradt az ősi magyar jellemünk!
.
Reményi Tamás
2020.06.30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése