Önmagad siratod
.
Mondd! Az élet miért oly' nehéz:
Rossz időben és rossz helyen született?
Vágyod-e még akit egykor szerettél,
Ha csak szerelem volt a játékszere?
.
Ábrándokat kergetsz, s tán a lelked ég,
Álmokat látsz mikor leszáll az este.
Érzed, a szeretet még nem teljes lét,
S ha boldogságod jön, kitérsz előle.
.
Verejtékbe fojtod testednek lángját,
Szívedből fény helyett mindig sóhaj jön.
Magányba vonulsz: hamu nem parázslik!
.
Sirat jelened: csak törött embert lát,
Nincs új idő, rögök közé vonz a Föld,
S porrá leszel akarat nélkül te is!
.
Reményi Tamás
2020.07.09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése