A végtelenbe húzódik a kék ég.
Fények koszorúja úszik a tavon,
Smaragdzöld víztükrön e kép csodaszép.
.
Árnyak libbennek, falomb halkan susog,
Fülembe ordít a néma csendesség,
Hegyre felkúszik a fény a rézsuton,
Világítva árnyékot, mely' neki vét.
.
Forrás csobban, némaságban hangot ad,
Szó hallgat, titkolja a gyengédséget.
A hőségben az idő álmosan jár.
.
Fürkészdarázs zümmög a fa odvában,
A csend hosszan mesél egy üzenetet...
Simogatva ring a békés holdsugár.
.
Reményi Tamás
2020.06.18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése