Egy pillanat a múltból
.
Megremegett kezem mikor
Először simogattam az
Arcod. Neked talán akkor
Már a szemed könnybe lábadt.
A gyöngyök alágurultak
A gyönyörűséges lelked
Gazdag kiapadhatatlan
Kútjából forró öledbe.
.
Könnyek közt is mosolyogtál,
Ragyogott azúrkék szemed,
Szíved sóhaját súgta szád,
Ajkad akkor megremegett.
Álmodozó tekinteted
Kettőnk jövőjét pásztázta:
A boldogságunk fényében
Családjainkat vigyázta.
.
Reményi Tamás
2020.07.06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése