Ölelkezés
.
Selymesen simogat, ölel az este,
Ragyog szemed, lelked hű tolmács-mása,
Pulzáló ereidben véred reszket,
Tűz, mely' lobog benned: forrás vagy láva?
.
Lágyan, levegő szele fényt lebegtet,
Árnyakkal hancúrozó hites társa
Sötétbe bújik, szerelmet elrejtve,
Félve, aggódva: találkozást várja.
.
Rejtett álom szívet, lelket felizzít,
Árnnyal ölelkezik a vakító fény,
Homályba elvész virtuóz végzetük.
.
Hajnal bíbor fénye alvás után fitt,
Szerelmi álomnak veti a végét,
Majd sietve reggel karjában szépül.
.
Reményi Tamás
2020.07.13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése