2016. május 6., péntek

Válaszlevél Gregor atyának (Pater Lucas emlékei - 8)


Kelt levelem anno Domini MCCCCCII, Nagyboldogasszony napján, dies XV mensibus Augusti pater Lucas által Krakkó városában.
Laudetur Jesus Christus!
Kedves testvérem az Úrban, Pater Gregorius!
Örömmel vettem kézhez az otthoni dolgokról írott leveledet. Az Úr kegyelme kísérje áldásos munkádat!
A kért könyveket beszereztem, és magam viszem el nemes Kálnoky Gergely uramnak, miután letelik itteni tartózkodásom ideje, és én is a magasztos tudományok doktora leszek. Vagy elküldöm valamely bizalmas emberrel.
Kedves testvérem az Úrban! Tudom, hogy kedvedet találod a nemes borok beszerzésében, szakszerű tárolásában és élvezetében. Láttam, midőn nálad időztem, hogy pincédben pókhálós korsók őrizték a legjobb óborokat és tölgyfa hordók a frissen szüretelteket. Jómagam nem élek ezekkel, nem szenvedi a természetem, és különben is ezen a vidékén Lengyel honnak igazi jó borok nem teremnek. A gazdagabb nemes urak és klerikus méltóságok Tokaj híres pincéiből hozatnak maguknak igazi jó bort. Amit a tavernákban árulnak hitvány vinkó.
Van azonban az értők által dicsért pálinkájuk, melyet ők wodka névvel illetnek, különféle erjesztett gabonákból készítik elég sok munkával. Háromszor tisztítják, párolják csöves hűtőedények segítségével, és a végén tiszta forrásvízzel, mit a hegyekből hoznak, hígítják ihatóvá és ízesítik némely gyümölcsökön érlelve. Megtöltöttem ebből számodra egy öblös butykost, s küldöm eme levelemmel együtt hű társam által, aki már végzet itteni studiumaival, kóstold meg ez újfajta italt. Itt régóta készítik, főzik, de hazánk táján még nem ismerik.
A jó borhoz jó étel illik, s te Gregor atya azt sem veted meg. Konyhádat dicsérik az étkek, melyektől roskadozik asztalod, ha vendég jön a házhoz. Nekem is volt részem benne valahányszor nálad időztem. Emlékezetesek maradtak számomra az almával, s gesztenyével töltött sült kappanok! Erre gondolva említem itteni étkeinket, mert bizony a krakkói diáknak kása a fő eledele. A rigmus is imígyen szól:
„Reggel, estve kása,
Diák táplálása.
Italod tiszta víz,
Bűnbe ez nem visz.
Sose kérj kölcsön,
Élj mindég bölcsön!”
Vízben főt kása napjában kétszer jár, de ha ünnepet ülünk, tehénhús levében főzik, s a húst is feladják utána. Ludaskása helyett legtöbbször likaskása a vacsora. Elmondom, mitől likas ez a kása? A szakátskönyvben is olvashatod, íme: „Főzd meg a köleskását vizben, sóban, szokás szerint, és mikor megfőtt, add fel a tálban, és a tál karéjára mind körül csináld ki, és hideg édes tejet önts a közepire. Sót, vajacskát is vethetsz, azokkal főzzed, mert noha kása, de ugyan jó ézű vajjal.”
Igen kedves étke ez a diákgyomornak!
Tudatlak továbbá, hogy ezen semester végén nagy examenek lesznek, melyek végeztével megkapom a juris canonici doctor megtisztelő címet, minekutána egy évig maradok az universitas falai között, hogy a szent tudományokra oktassam az ifjakat, akik ennek szentelték életüket. Ezért rendszeres járandóságot kapok, ami elegendő az itteni szerény élethez. Mégis várom a napot, hogy útra kelhessek, és újra hallhassam az égbe szálló pacsirta hangát szülőföldem határában!
Kérem a Fennvalót, hogy soraim jó egészségben találjanak!

Signed propriam manibus
Magister Licentiatus Pater Lucas




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése