Leválasztás

Hogy mondjam el? Fáj...és torkon szorít a szó. Most nehéz, de
sok napunk fényében, múlt-sebünk gyógyítható.
Mikor karodba vettél, nyelvemmel tapadtam rád,
- melledre dajkám rakott, kit nem rég még láttam, de önzőn sietve,
már elhagyott-
...meg mások is.
Szemedből olvastam, titkát a vérnek, szó-lisztből gyúrt önkifejezésnek,
szavak-kovászából mosolyogtam vissza, szerettél engem - lelkem elraboltad,
lepedő-vásznam könnyeimet issza.
Reszketett tollam a tanácsért,s hagyaték helyett,
szétfoszló szoptatópárnámra, pokróc-göb türemkedett.
Kínjaim láttad.
Vasvilla-szavakkal arcomba hánytad, oktalanságom,
szerinted, hatás-vadászként sok célon túl lőttem,
gyerek maradtam...sőt....visszafejlődtem.
Én, mégis  bökdösném emlődet...
Vinném utánad, bedagadt verslábbal dagasztó teknőmet,
- tejért...s csüngenék még rajtad!
De más-más rémisztések, rólad levakartak.