innenső végén a világnak,
ismerőse vagyok ismeretlen tájnak,
vagy, én vagyok neki ismerős,
ott is, hol soha nem éltem,
onnan is kerül egy-két emlékem.
Talpam még nem érte ott a föld porát,
viselem magamon származás jogát,
mert az a barna,
zsír-agyag nem ragadt sarkamra,
nem ékelődött lábujjam közé,
eső utáni elázott másnapra.
Guruló nyomon, emlék-kerék után
megyek, követlek, izgatom sarát
szemeddel lerajzolt hazának, s tudom,
hol nyúlnak el pompás rétjeid,
vad-virágin át,
nem tévedek el, hozzád az úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése