ÓCEÁN VALÓSÁGÁLOM
SZATHMÁRY OLGA OTTILIA
Karodba vágyom, hol a végtelen óceán ölel.
Hullámai a partra habokként sodródnak.
Eggyé válik testünk a végtelen vízzel.
Ott kezdődött életünk: köszönjük a MINDENHATÓNAK!
Testem párhuzamosan fekszik a hullámok hátán,
Földobja magasra, majd a mélybe lendül.
Újra fölkap a víz sörényére lazán.
Karod érzem, kiemel, ám testünk elmerül.
Játszunk a habokkal, ők meg mivélünk!
Sós vízzel lett teli szám, az úszó mozdulatot elvétettem.
Sodródom, kapkodom a tempót, egymástól messzi kerültünk.
Fölöttem sirályok vijjognak, ők vannak velem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése