(Történet, ami már történelem, időpont: 1948, helyszín:
Grosswardein, Táncsics Mihály utca)
- Csókolom, apuka! Megjött?
- Meg, meg.
- Hogy volt?
- Hogy volt, hogy volt? Kérdezték, ki vagyok, mi vagyok, hol
vagyok, miért vagyok?
- És apuka mit mondott?
- Mondtam nekik, hogy én világéletemben mozdonyvezető
voltam, és most már nem vagyok mozdonyvezető, mert nyugalomba vonultam. Te,
Jolán! Te is le kellene menned hozzájuk!
- Jó, jó lemegyek, de mi volt tovább?
- Kérdezték, milyen utat követtem? Mondtam nekik, hogy én
világéletemben mozdonyvezető voltam és én csak a célhoz vezető utat követtem.
Te, Jolán! Te is le kellene menned hozzájuk!
- Jó, jó lemegyek, de mondja már tovább, mi volt még?
- Mi lett volna? Kérdezték, milyen célt követtem? Mondtam
nekik, hogy én világéletemben mozdonyvezető voltam, de most már nem vagyok
mozdonyvezető, mert nyugalomba vonultam, és mindig a magam előtt levő célt
követtem. Te, Jolán! Te is le kellene menned hozzájuk! Mondtam nekik, hogy
mész.
- Jó, jó lemegyek, de halljam, még mi volt?
- Mi, mi? Kérdezték, hogyan látom a világot? Mondtam nekik,
hogy én világéletemben mozdonyvezető voltam, de most már nem vagyok
mozdonyvezető, mert nyugalomba vonultam, és világosan láttam a magam előtt
elterülő világot. Te, Jolán! Te is le kellene menned hozzájuk!
- Lemegyek apuka, csak mondja tovább!
- Mondom, mondom! Kérdezték, valaha letértem-e az útról?
Mondtam nekik, hogy én világéletemben mozdonyvezető voltam, de most már nem
vagyok mozdonyvezető, mert nyugalomba vonultam, és mindig a kijelölt úton
haladtam. Te, Jolán…
- Tudom, tudom! Lemegyek. Máris megyek!
- Várj csak egy pillanatra! Azt nem mondtam meg nekik, hogy
mit gondoltam magamban. Tudod, mit gondoltam magamban? Megmondom. Azt
gondoltam, ez az ő útjuk. Ez kapott most zöld jelzést, a többi mind vakvágányra
visz. Érted? Én ehhez tartom magam, ameddig kell. Ameddig megérnek a változások
az idő méhében. Te, Jolán!
- Megyek már, apuka!
- Mielőtt elindulnál, mondd meg nekem, tudod-e mi a
különbség a megalkuvás és a túlélés között?
- Tudom, apuka!
- Ki nem mondd! Soha ki ne mondd!
- Értem, apuka!
- Várj csak, hadd mondjam meg hova kell menned. Kórház utca
42, nagy kovácsoltvas kapu. El sem lehet téveszteni. Az ajtóra ki is van írva,
hogy Igazoló Iroda, 20 számú körzet.
*
Történelmi jegyzet: 1948-ban, február 21-én a
kommunisták és szociáldemokraták nagy egyesülési kongresszusán megalakították a
Román Munkáspártot, ahova átigazolták a régebbi baloldali pártok tagságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése