Levél Mátraházáról

Most hazai tájakról jelentkezem, pontosabban Mátraházáról.

Gyönyörű napsütéses idő fogadott, mikor megérkeztünk. Ahogy kapaszkodott az út felfele a Mátra meredek szerpentinjén, úgy változott, csökkent a levegő hőmérséklete. Kissé éles, de tiszta, ózon dús levegő! Az út szélén, s a fák alatt sok hó van – maradt a tegnapi havazásból.

Régi ismerősként lengeti ágait a zúgó fenyves, és ahogy kiszállunk a kocsiból madarak éneke köszönt. Cinkék pityegnek, harkály kopácsol, s erdei poszáta kiált az öreg bükk csupasz árhegyéről.

Itt megtelik az ember az első percektől életerővel pilulák és táplálék kiegészítők nélkül is. De nem is csoda, hiszen itt az évi napsütéses órák meghaladják a kétezer órát, és a hőmérséklet-ingadozások sokkal kiegyensúlyozottabbak, mint az ország más vidékein, nyáron nem haladja mg a 25 – 26 fok Celsiust. Ehhez járul a magas nedvességtartalom és alacsony páranyomás. Lássuk, mit ír 1930.ban a Mátra részletes kalauza: „A magyar címer hármas halmából Trianon elszakította a Tátrát, meg a Fátrát, s csak a legkisebbet, a Mátrát hagyta meg. Csonka hazánk csonka címerében most már a Mátra a legmagasabb, utolsóból lett elsővé. Azelőtt ügyet sem vetettünk rá. Annyi volt a szebbnél szebb hegységünk, hogy dúskálhattunk bennök. Ma alig maradt egynéhány, s ezért kell megbecsülnünk a hármas halom e harmadik halmát.”

A szanatórium kellemes csalódást okozott. A magas szintű szakmai ellátás mellett kényelmes, jól fűtött szobák fogadják a gyógyulni vágyókat. A napi háromszori étkezés, az ízletes ételek, a változatos menü teljesebbé a komfortot. Külön szót érdemel az egészségügyi dolgozok kedves, udvarias, magatartása, odaadó munkája.

Maga a szanatórium 1932-ben nyitotta meg a kapuit a Nagy-Somor réten 700 méter tengerszinten. Ez volt Magyarország első, a Horthy Miklós nevét viselő tüdőszanatóriuma, mely Közép-Kelet Európa legmodernebb közegészségügye volt. Ma a tüdőbetegségek gyógykezelésére szakosított osztály mellett kardiológiai rehabilitáció is működik

A II. Világháború borzalmai nem került el Mátraházát sem. A szanatóriumot a Vörös Hadsereg lefoglalta, a betegeket szélnek eresztették, a felszerelést elhurcolták, s az épület maga is jelentős károkat szenvedett. Dr. Szelőczey Dénes sebész főorvos az életével fizetett azért, mert ellene szegült a szanatórium kiürítésének.

A ragyogó idő sétára csábít – járjuk hát körül a Nagy-Somor rétet, ahol épült ez a gyógyintézet. Jó félórás séta a kitaposott ösvényeken. természetesen, ha csak nem állunk meg közben ezt-azt alaposabban megnézni. Például a kora tavaszi virágokat az erdőszélen, mint a kedves májvirág, továbbá a fenyőfák között futkározó mókusok. Egyikük utánunk is eredt egy kis csemege – dió, vagy mogyoró – reményében, de mivel nem kínáltuk, csalódottan felfutott az egyik törzsön, s eltűnt az ágak között. Az ösvény egyik kanyarjában feltűnik a bokrok között egy pad, melyen hárma előrehajolva ülnek. Vajon mit művelnek? – csodálkoztam. Aztán megláttam. Idejöttek cigarettázni, mert benn az épületben tilos. Nagy dolog a szenvedély! Aztán ott vannak az ide-oda vezető lépcsők a dimbes-dombos parkerdőben – lerövidítik a kanyargó ösvény íveit. Korosak, kopottak, látszik, hogy szinte száz éve használják őket.

Így nem csoda, hogy a félórás séta órányira hosszabbodik…

Érdemes hát ide feljönni nem csak a gyógyulni vágyóknak, hanem azoknak is, akik a modern élet fáradtságát óhajtják kissé kipihenni, akik regenerálódni vágynak.

Most lássuk, mit ír a hivatalos értesítő: „A 700 m-es magasságban, 18 hektáros területen elhelyezkedő, szubalpin klímájú mátraházai egység területén elhelyezkedő orvos-nővérszálló földszintjén 2, 3 és 4 ágyas részben pótágyazható, fürdőszobás, erkélyes, színes televízióval és hűtőszekrénnyel felszerelt szobákat bocsátunk vendégeink rendelkezésére, a második emeleten 4 ágyas közös zuhanyzós, mosdós szobák várják a túrázókat, kirándulókat.”

Ennyi jó pont után, lássuk az érem másik oldalát. A szakintézmény 50%-os kihasználtsággal működik a sorozatos átszervezéseknek köszönhetően. Így a több mint ötszázról 250-re csökkent az OEP által finanszírozott ágyak száma. A leépítések egyenes következményeképpen a személyzeti lakások és nővérszállók fele üresen áll. Üresen szomorkodik a turistaszálló is. „Tilos az átjárás” tábla és gyomos lépcsők fogadják a közeledőt. Üres az óvoda épülete, pedig mikor beindult itt oktattak először KRESZ-t óvodásoknak – a pálya most ott árválkodik a kerítésen belül. De a kis bolt polcai sem roskadoznak az árutól, csak a por lepi. Egyedül a kirakat üvegére festett Coca Cola felirat színe nem fakul.

Ez azonban mit se von le a táj, a Mátra szépségéből!

                                                                              Bige Szabolcs Csaba

Háromkirályok Itáliában

- Befana és Gubbio –

A szilveszteri fáradtságot már kiheverve sétáltam végig a kisváros utcáin. Igazából az ebédhez akartam vásárolni ezt-azt. A sarki kis boltot azonban zárva találtam. Sebaj, a nagyáruház nincs messze, arra felé fordítottam a lépteimet. Meglepődve tapasztaltam, az is zárva van. Nézek szét és látom, minden üzlet zárva tart. A kenyeres, a kalapos, a fűszeres, a textil – mind, mind. Nem értettem, Karácsony elmúlt, Újév is, hát persze Három Királyok napja van – Vízkereszt, január 6.. Olaszországban egyik legjelentősebb ünnep, Befana napja, általános munkaszüneti nap, a tanítás is szünetel a gyerekek nagy örömére. Ezen a napon is jó olasz szokás szerint ünnepségeket rendeznek, a gyermekek pedig az 5-ről 6-ra virradó éjszaka ajándékot, édességeket, karamellát kapnak. Természetesen csak a jó gyerekek, mert akik rosszak voltak az elmúlt évben csak szenet és hamut. Az ajándékokat Befana a jóboszorkány hozza. A monda úgy szól, hogy a három kelet bölcs nem találta a Betlehembe vezető utat. Megkérdeztek egy asszonyt, de az nem segített. A három bölcs végül ráakadt a barlangra, ahol megszületett Jézus. Az asszonyt bántotta a lelkiismeret, amiért nem segített, és készített egy kosár édességet, majd elindult megkeresni a három bölcset. Útközben minden gyereknek, akivel csak találkozott adott az édességekből, remélve, hogy közöttük lesz a Kisjézus. Befana azóta is járja a világot, és osztogatja az édességeit a gyerekeknek, hátha közöttük található Jézus is.

Nos, ennyit erről az ünnepről, de ha már vásárolni nem lehet, menjünk városnézőbe. Úti célunk legyen ma Gubbio.

Gubbioról azt írta Szerb Antal, hogy sokkal omladozóbb, mint a többi olasz város, s ez azért van így, mert a házakat terméskőből építik, és nem vakolják be. Szerb Antal ideje óta azonban sokat változott az épületek külső kinézete, mert bár manapság sem vakolják be, de simára vágott, csiszolt tömbökből építik, ami rendezett benyomást kelt.

„Gubbióban ezeknek a középkori házaknak két kapujuk van. Egy rendes kapu az élők számára és mellette egy másik, keskenyebb, a halottaknak. Ezt a kaput csak akkor bontják ki, mikor a koporsót kiviszik a házból. Azután megint befalazzák, hogy a halott ne jöhessen vissza.” – írja többek között Szerb Antal.

De minket jobban érdekel a jelen, mint a középkor morbid hagyománya. Gubbióról tudniillik egy kedves TV sorozat jut az eszembe, a Don Matteo. Itt forgatták a film külső felvételeit, s így a várost járva minduntalan ismerős helyekre bukkanok. A Piazza Grande, a meredek via dei Consoli és a via Baldassini, a Palazzo Pretorio, mely a csendőrlaktanya tisztjét töltötte be a filmben. A palota maga gótikus stílusban épült, a XIV-ik században. Három egymás fölötti termet foglal magába. Ezekben rendezték be a filmbeli csendőrség hivatali helyiségeit. A látogatók tájékoztatására nagy plakátok és dioráma emlékeztet a sorozat kedvelt főszereplőjére, Don Matteora, de én most búcsúzom tőle, mert megláttam egy kis bolt kerámia kínálatát. Meglepően ismerősnek hatottak a minták, a színek. Mondják, hogy ezek az etruszk hagyomány részei, mert bár a várost magát Umbria őslakosai alapították és lakták, de a szomszédos etruszk kultúra mély hatást gyakorolt a városra. Más szóval a várost az umberek alapították, de kultúrájukra a szomszédos etruszk nép is hatással volt.

Merészen kezdett száguldani a fantáziám.

 Etruszk…

A nyelv kihalt, s rokona az ismert nyelvek között nincs, úgynevezett „szigetnyelv”. Az írásos leletek tanulmányozása meglepő eredménnyel jártak. Az etruszk nyelvtan nagyon hasonlít, mondhatnám azonos a magyarral. Néhány példa: agglutináló típusú, többszörös ragozás, a megszámolt elemek egyes számban szerepelnek, nem alkalmazta a hím-, nő-, és semlegesnemet. Természetesen ez komoly tanulmányozást igényel, s ez a rövid elmélkedés nem alkalmas erre. Megtette ezt Mario Alinei olasz történész az „Ősi kapocs” (Etrusco: una forma arcaica di ungherese) című könyvében.

Ide kívánkozik még egy megjegyzés erről az ősi nyelvről: A latin nyelv fokozatosan átvette az etruszk nyelv funkcióit, különösen a hivatalos szférában. A romanizációs folyamat végeredményeképpen az etruszk nyelv az Kr.e. 1. században kihalt (Ókori és keleti nyelvek és írások).

Van itt más is Gubbio városával kapcsolatban, ami nagyon megragadott. Szent Ferencről teszek említést, esetéről a farkassal. A gubbiói farkas néven ismert a legenda, mely így szól - Gubbio környékén egy rendkívül vad farkas garázdálkodott. Kegyetlenül pusztított, széttépett állatokat és embereket egyaránt, és az egész vidék rettegett tőle. Ferenc minden figyelmeztetés ellenére odament a vadállathoz, és így beszélt hozzá: „Igen nagy bajokat okoztál, megérdemelnéd, hogy úgy bánjanak el veled, mint a gonosztevőkkel, azaz kivégezzenek. Ellenségeddé tetted az egész várost. Én azonban szeretnék békét kötni közted és köztük.” Akkor a rettenetes vadállat magába szállt, követte Ferencet, és bement vele együtt a városba. Ott a piacon, az egész nép jelenlétében ünnepélyesen megkötötték a békét.

Valóság alapja is lehet a legendának. Természetesen valószínűleg nem négylábú farkas zaklatta a várost, hanem kétlábú, illetve egy haramia, akit meghódított Ferenc szelídsége és hite.

                                     

                               

Piroska

"Magával vitte lelkem felét" *

„Nincs már ki este jó éjt kívánjon

Egyedül maradtam, míg eljő halálom.

Lelkem fele, érzem, véle távozott,

Másik fele bolyong, mint az átkozott!”

Így kesergett János, a bizánci császár

Hogy Eiréné* mellőle sírjába alászállt

Békét hozott ő egy messzi hazából,

Ezt a nevet adta új hona hálából.

Egykor, Árpádházi Kálmán adta férjül

László leányát. Az áldozat megtérül,

Gondolta magában okosan és bölcsen.

Jámbor császárné lett, méltó Istenéhez.

A „magyar asszony”, Piroska nevét sokan áldják,

Csak itt e kishazában feledik az álmát:

Eiréné neve legyen igaz jelkép,

Béke uralkodjon, ne örök ellentét.

* így írta Komnenos János bizánci császár, mikor felesége

 Piroska (Eiréné), a „magyar asszony” meghalt 1134-ben.

* ειρήνη (gr) = béke