Kozma Szilárd: A költő szent személye

A költő szent személye

Most már minden rendben. Így látom ezt:

A költő igent mond a nemre, de nem mond nemet az igenre.

A költő nem légiós és nem idegen, hanem az Istenember örök ébresztő - őrzője.

A költő: harangzúhogás önmagában mindenek előtt:

Ő az ős-ok megtestesülése.

Ő a legfőbb mysztész,

Illetve az Isten Teremtő Igéje.

Teste az áhítattól menekített kegytárgyak szentélye,

teste az örök Logosz - mécses délkelet-ruhája.

A költő a névtelen szenteknek a halálosan bolond szentje.

Ő a gyalázott Királyok Királya, amikor a szót megérinti a tudattalan imája.

Ő az egyedüli, aki már születése által beavatva jön a világra, mert Ő a teremtést vigyázó Isten-kétely rejtett célú megtestesülése.

Ezt a szakrális jegyet viselik homlokukon a kuplerájban is a költők,

ezért szenvednek titokban a boldogságtól

és ezért végzik életüket a lövészárkok húgytavában is oly megdicsőült-szégyenletesen. Ezért hagynak mindig egy-két pipogya gyermeket, haszontalan verset, használt jegyzettömböt, üres ágyat, üres tájat, üres sorsot és üres szobrot maguk után.

Az élet vége nem a kórházi kezelések hivatalos befejeződése.

Az élet vége, a szent ön- és Istenárulások vége: az ember mindig visszafordul oda, ahol a teremtésben az első árulását elkövette és a tragikus látványba halálosan belesápad.

De van, amikor ez sem történik meg és ilyenkor a halál a kegyelem teljes megszűnése.

Ezt, a kiúttalan körben-forgást követő mágikus visszatérést viszont, csak a költő képes vállalni a saját romlottsága és eszményi esendősége nevében.

Ezt, az élet meggyötrése révén elérhető Isten-látás utáni szenvedést nem képes vállani más, hozzá hasonlóan megvilágosodott lélek.

Ezért imádkozik másképpen költő, mint a hivatalos szent.

Kegyetlen önmagával és kegyetlen az isteni hasonmás-mindennel:

kegyetlen a káprázat-imádattal szemben,

miközben a szeretet-sóvárgása pokoli.

A költő nem teljesen Bolond, de nem teljesen áruló sem.

Ő a krisztusi szenvedély veszélyes értelme és ő az elvetemült brahmani kommandós egyszerre:

Ő az Első Istenember utolsó káprázata és ő az utolsó lélek megváltásának a letéteményese. Mivel több mint művész, soha nem lehet igazából bohém, bár nagyon vágyik erre, mint ahogy hűségesen a poklok katakombáit bejárva, kanonizált szent sem lehet.

De rabolni sem képes semmi lényegeset, mert ahhoz nem eléggé elvetemült.

Hát mit tehet az ilyen szenvedélyes ige-test hordozó lélek?

- Akárcsak más nyugtalan éjszakázó, látomásaival gyönyörteljes ellenség-álmokat romból miközben önmagának: Istennek üzenget palack- postával a golgotai erőterekben.