A költő szent személye
Most
már minden rendben. Így látom ezt:
A
költő igent mond a nemre, de nem mond nemet az igenre.
A
költő nem légiós és nem idegen, hanem az Istenember örök ébresztő - őrzője.
A
költő: harangzúhogás önmagában mindenek előtt:
Ő
az ős-ok megtestesülése.
Ő
a legfőbb mysztész,
Illetve
az Isten Teremtő Igéje.
Teste
az áhítattól menekített kegytárgyak szentélye,
teste
az örök Logosz - mécses délkelet-ruhája.
A
költő a névtelen szenteknek a halálosan bolond szentje.
Ő
a gyalázott Királyok Királya, amikor a szót megérinti a tudattalan imája.
Ő
az egyedüli, aki már születése által beavatva jön a világra, mert Ő a teremtést
vigyázó Isten-kétely rejtett célú megtestesülése.
Ezt
a szakrális jegyet viselik homlokukon a kuplerájban is a költők,
ezért
szenvednek titokban a boldogságtól
és
ezért végzik életüket a lövészárkok húgytavában is oly
megdicsőült-szégyenletesen. Ezért hagynak mindig egy-két pipogya gyermeket,
haszontalan verset, használt jegyzettömböt, üres ágyat, üres tájat, üres sorsot
és üres szobrot maguk után.
Az
élet vége nem a kórházi kezelések hivatalos befejeződése.
Az
élet vége, a szent ön- és Istenárulások vége: az ember mindig visszafordul oda,
ahol a teremtésben az első árulását elkövette és a tragikus látványba halálosan
belesápad.
De
van, amikor ez sem történik meg és ilyenkor a halál a kegyelem teljes
megszűnése.
Ezt,
a kiúttalan körben-forgást követő mágikus visszatérést viszont, csak a költő
képes vállalni a saját romlottsága és eszményi esendősége nevében.
Ezt,
az élet meggyötrése révén elérhető Isten-látás utáni szenvedést nem képes
vállani más, hozzá hasonlóan megvilágosodott lélek.
Ezért
imádkozik másképpen költő, mint a hivatalos szent.
Kegyetlen
önmagával és kegyetlen az isteni hasonmás-mindennel:
kegyetlen
a káprázat-imádattal szemben,
miközben
a szeretet-sóvárgása pokoli.
A
költő nem teljesen Bolond, de nem teljesen áruló sem.
Ő
a krisztusi szenvedély veszélyes értelme és ő az elvetemült brahmani kommandós
egyszerre:
Ő
az Első Istenember utolsó káprázata és ő az utolsó lélek megváltásának a
letéteményese. Mivel több mint művész, soha nem lehet igazából bohém, bár
nagyon vágyik erre, mint ahogy hűségesen a poklok katakombáit bejárva,
kanonizált szent sem lehet.
De
rabolni sem képes semmi lényegeset, mert ahhoz nem eléggé elvetemült.
Hát
mit tehet az ilyen szenvedélyes ige-test hordozó lélek?
-
Akárcsak más nyugtalan éjszakázó, látomásaival gyönyörteljes ellenség-álmokat
romból miközben önmagának: Istennek üzenget palack- postával a golgotai
erőterekben.
