Szótlan ima
Szívből szól
A szó, és
Csöndesen suhan,
Könnyezve néz feléd
Az égre,
Óh, Uram!
Esőt sír a virág,
A szél simogat,
Próbálja elfújni
A nehéz kínokat.
Gurul egy kristálygömb,
A szempilla rezeg,
Csöndesen ringatnak
Láthatatlan kezek.
Szívből szól
A szó, és
Az égre ír,
Nincsen más arcomon,
Mint enyhe rózsapír...
2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése