Kedves Írónk, Költőnk!
A mail címedre küldtem el a regisztráló linket! Arra kattintva a blog szerzőjévé válsz!
A bejegyzések fül alatt begépelheted, megszerkesztheted a szövegedet, és képet is csatolhatsz alkotásodhoz! Mindig írd ki, hogy ki írta a verset, mert a regisztrált neved nem jelenti a szerzői nevet, és az olvasó nem tudja, hogy kinek a művét továbbítja vagy olvassa!
Remélem, hogy az alkotások megjelenése folytatódik, nem áll le!
Bíborvirág
Üdvözlöm! Üdvözöllek! A Tollforgató Lapcsoport közös blogján jár/jársz! Csatlakozz hozzánk! Regisztrálj a meghívásra! Irodalom, Történelem, Képzőművészet. Sok sikert kívánok a továbbiakhoz is! Kérlek, hogyha idézel, linkkel, hivatkozással tedd azt! Lövey-Varga Éva főszerkesztő tulajdonos kiadó tollforgato.lapcsoport@gmail.com
2011. május 29., vasárnap
2011. május 9., hétfő
Varga Éva: Álomvarázs - illusztrálta BEX
A grafika Bihari Beatrix (BEX) alkotása és ajándéka
L. Varga Éva:
Álomvarázs
Csöppnyi a könnycsepp
Csillog a fényben
Csattan a csókja
Csalfán, szerényen
Csábítja álom,
Csillan a tájon
Csurog a napfény
Csupa varázsnyom.
2011. május 6., péntek
Múló idő
Múló idő
Apró hullámok sodorják a múló idő hűvös hordalékát,
az évek esőcseppként dagasszák az emlékek mély kútját.
A napok csendes léptekkel haladnak az évek szekerét tolják.
Hetek gúzsba kötik a tegnapokat óvatlan durva kezekkel.
Hónapok elrejtik a heteket fényes dobozba fém retesszel.
Múló évek barázdákat rajzolnak a megfáradt fakó arcokra,
ezüstös fátylat borítanak a régi küzdelmes vad harcokra.
Fényét veszti az üdén tündöklő mosolygó színes szempár.
Fakó fényképek őrzik tarka évek tévelygő szárnyalását,
megmutatják múlt dicső fényét s vörösen izzó alkonyát.
Az idő rabjait mint sakkfigurát rögös úton lökdösi tovább.
Sebes vérző szívekre színtelen védelmező pólyát teker.
Percek évek mély tengerébe vasgolyóként sűrűn hullanak.
Sodró ár himbálja s rázza védtelen véges élet csónakokat,
messze s messzebb úsznak rezegve végtelen tengerekbe...
Apró hullámok sodorják a múló idő hűvös hordalékát,
az évek esőcseppként dagasszák az emlékek mély kútját.
A napok csendes léptekkel haladnak az évek szekerét tolják.
Hetek gúzsba kötik a tegnapokat óvatlan durva kezekkel.
Hónapok elrejtik a heteket fényes dobozba fém retesszel.
Múló évek barázdákat rajzolnak a megfáradt fakó arcokra,
ezüstös fátylat borítanak a régi küzdelmes vad harcokra.
Fényét veszti az üdén tündöklő mosolygó színes szempár.
Fakó fényképek őrzik tarka évek tévelygő szárnyalását,
megmutatják múlt dicső fényét s vörösen izzó alkonyát.
Az idő rabjait mint sakkfigurát rögös úton lökdösi tovább.
Sebes vérző szívekre színtelen védelmező pólyát teker.
Percek évek mély tengerébe vasgolyóként sűrűn hullanak.
Sodró ár himbálja s rázza védtelen véges élet csónakokat,
messze s messzebb úsznak rezegve végtelen tengerekbe...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)