A zene, a mi nagyhatalmunk
Dr. Kristin Lems, National Louis
University, Chicago írása (Akadémiai
levelek – 2021)
Fordította: Bige Szabolcs Csaba
Akár konyhai
rádión, akár fülhallgatón keresztül halljuk séta vagy kocogás közben vagy Bluetooth-on
az autóban, akár szabadtéri fesztiválon, kulcsfontosságú szertartásokon vagy szórakoztató
muzsikaként a fogorvosi rendelőben, a zene életünkben alapvetően jelen van. Egyéni és csoportos kulturális
identitásunk sarokköve, és nem más, mint egy nagyhatalom!
A zenével
kapcsolatos kutatások minden tudományágat átfognak, mert a zene az élet minden
területét érinti. A zene üdvözítő hatásait méltató tanulmányok nemcsak a
zenepedagógusi szakirodalomban találhatók, hanem a pszichológia, a beszéd és
hallás, a gyermekfejlődés, az idegtudomány és egyre inkább az egészség-, ill. wellness, az öregedés, rehabilitáció és gyógyítás területén
is.
Mivel elsősorban a nyelv és az
írásbeliség területére fókuszálok, a zene pozitív hatásait kutatom az olvasás,
írás és nyelvtanulás szempontjából – és ebből nincs hiány. Ebben a rövid Akadémia cikkben „hivatkozásokkal” szeretnék
tisztelegni e nagyszerű Szuperhatalm előtt, amely – amint azt a legutóbbi
„Soul” animációs film is tanúsítja – sokak számára értelmet ad az életnek.
Minden emberi
kultúrában benne van zene, és ez mindig is így volt. Valójában úgy tűnik, hogy a zene megelőzte a homo sapiens
megjelenését! Fuvolákat találtak a neandervölgyi
barlangok tábortüzei körül. A
nemzedékről nemzedékre szóbeli közvetítéssel öröklődő zenei rítusok és a népzene
nemcsak nyelvünket és kultúránkat fejezi ki, őrzi és ünnepli, hanem értékes
környezetismeretet is őrzi. Bár
a népdalok egyszerűnek tűnnek, nagy jelentéssel bírnak. „Az etnobiológiai ismeretek és a biokulturális memória
gazdag könyvtárának tekinthetők, amely fontos társadalmi, fizikai, érzelmi és
spirituális kapcsolatokat ágyaz be a helyi ökológiákba”
Most, hogy az új
képalkotó eszközök lehetővé teszik számunkra az agy biztonságos vizsgálatát,
láthatjuk, hogy a zene számtalan módon hat ránk. Az idegi képalkotó technológiák, mint például a PET-szkennelés, az fMR és a MEG-vizsgálatok lehetővé teszik a kutatók számára, hogy meghatározzák,
az agy mely területeit aktiválja a zene. Látható, hogy a zenélés, vagy akár a
zenehallgatás az agy hatalmas területeit „világítja meg”. Ide tartozik a Broca-mező, amely mind a zene, mind a nyelv
mintázat felismeréséhez kapcsolódik, a corpus callosum, a vizuális kéreg („az
elme szeme”), a memóriaterületek, és még a rendkívül fontos limbikus rendszer
is, amely feldolgozza
érzelmeket. Gottfried Schlaug, a Harvard Orvostudományi Karának
munkatársa, összegezve a zene által az agyban serkentő aktivitások kaszkádját,
azt mondja: „Mindenkit felhívnék, hogy találjanak még bár egy olyan
tevékenységet, amely annyi területet foglal el az agyban, mint a zenélés!”
Ezenkívül a
zene természetes és kellemes. A zene és az ének elválaszthatatlan a nyelvtől, a
kutatók úgy vélik, hogy „a zene tudatossága alapvető fontosságú a csecsemő
nyelvi fejlődése szempontjából, segít megerősíteni a csecsemő és az anya
közötti köteléket”. Deutsch tovább magyarázza: „A beszéd és az ének közötti
határ nagyon törékeny”. Az a dallamos, eltúlzott beszéd, amelyet az anyák és
más gondozók a csecsemőknél használnak, akiket gyakran „mamásnak” neveznek,
szoros kapcsolatot biztosít a csecsemő és az anya szája, arca és hangja között.
Ez a dallamos „énekes” beszéd nemcsak az anyához fűződő kötődést segíti elő a
csecsemőknek, hanem abban is, hogy a csecsemők felismerjék anyanyelvük ritmikai
és intonációs mintáit. Egy kísérletben az interaktív zenei osztályokba
beiratkozott csecsemők hamarabb megnyugodtak, mint a kontrollcsoportba tartozó
csecsemők, ezek a csecsemők jobban tudtak a nem elérhető tárgyakra mutatni valamint
búcsút inteni. A zene a kötődésen és a megnyugtatáson túl a tanulást is
kellemesebbé teszi, mivel Mithen (2005) szerint „kevesebb kognitív
követelményt” támaszt velünk szemben, mint az üzeneteket közvetítő nyelv.
Amint a
kisgyermekek otthonon kívül élik meg első szociális helyzeteiket - mint például
a gyermekfelügyelet, a napközi és az óvoda -, a zene és az ének kulcsfontosságú
szerepet tölt be, mint azt több kultúrára kiterjedő tanulmányokból is
láthatunk. Degé, Kubicek és Schwarzer (2015) azt találták, hogy az óvodáskorú
gyermekek esetében a fogékony és produktív zenei készségek egyaránt jó előre
jelzői számos olvasási készségnek, beleértve a fonológiai tudatosságot, a
munkamemóriát és a gyors szókeresést. Egy heti rendszerességgel működő,
alacsony költségű, zeneközpontú közösségi óvoda Finnországban javította a
gyerekek nyelvi készségeit a fonémafeldolgozás és a szókincs terén,
összehasonlítva a táncközpontú iskolákban vagy a kontrollcsoportban tanuló
gyerekekkel. Egy gondosan ellenőrzött kis vizsgálatban az óvodában dalalapú
tevékenységeknek kitett gyerekek megnövelték fogékony (bár nem aktív)
szókincsüket egy új nyelven. A zenei játék a napköziben a szülők és a gondozók
bevonását is ösztönözheti, mint például az ausztrál tanulmány, amely szerint
egy „óvodai kórus” egy napközi óvodában, alacsony jövedelmű családok körében
azt figyelték meg, hogy sok családtag is részt vett gyermekeik tevékenységében,
és haza is vitték a zenét az otthonukba.
Amikor a
gyerekek belépnek az iskolába, a zenei alkalmasság, a képzés és a kitettség
befolyásolja az olvasás és írás tanulásának könnyedségét. Bár sok tényező járul
hozzá az olvasás és írás sikeres megtanulásához, és némelyik nincs
összefüggésben az osztálytermi teljesítménnyel, legalább két alapvető készség
kapcsolható a zenei készségekkel: a fonológiai tudatosság és a gyors
automatizált névadás. A fonológiai tudatosság az a képesség, hogy halljuk és
manipuláljuk a kimondott szavak hangjait, a gyors automatizált névadás pedig az
írott szavak hangjainak hatékony visszakeresésére és előállítására való
képesség. E készségek nélkül a szavak olvasása túlságosan kétértelmű vagy túl
lassú ahhoz, hogy az olvasók képesek legyenek jelentést alkotni. A zenei
képzettség és az alkalmasság mindkettőre pozitívan hat. A kutatók azt találták,
hogy a mandarinul beszélő, zongoraleckéket járó négy- és ötéves gyerekek beszédészlelésük
javult, és ez kihatással volt olvasástanulásukra. Mivel a mandarin tonális
nyelv, a hangok hallása a nyelvtanulás szerves része, még a fonológiai
tudatosságon túl is.
A ritmus egy másik
zenei készség, amely befolyásolja a képzettséget. A Northwestern Egyetem Auditory Neuroscience Laboratóriuma
számos nagy hatású tanulmányt végzett, amelyek azt mutatják, hogy a gyerekek
ritmusérzékelési és alkotási képessége kulcsszerepet játszik „az olvasás előfutárjaként
az öt és nyolc év közötti gyermekeknél”. Érdekes
módon a vizsgálatokban részt vevő gyerekeknek, akiknek gondot okoztak a
szabályos ütemre koppintás, a gyors automatizált névadással is problémái
voltak, és akiknek gondot okozott a változatos ritmusmintázatok megismétlése,
gondot okozott a fonológiai tudatosság. Az
a felismerés, hogy a ritmus észlelése és előállítása hozzájárul a képzettséghez,
új irányt sugallhat a hangtan tanításában, amely inkább a fonémákra és a rímekre
összpontosított, és kevésbé a ritmusra.
Posner, Rothbart,
Sheese és Kieras (2008) olyan keretrendszert javasoltak, amely segít
megmagyarázni a művészetek és a tanulás közötti erőteljes kapcsolatot, a
művészeti oktatás kiterjedt kutatására támaszkodva. A szerzők szerint egy-egy művészeti ág iránti kíváncsiság
motivációt generál, ez a felfokozott motiváció pedig fokozott figyelemhez
vezet. Amikor a tanulók fokozott figyelemi állapotban
vannak, amelyet néha „elragadtatásnak” neveznek, és felkeltette az érdeklődésük
egy művészeti ág, szívesebben vesznek fel egy új tantárgyat. Ez az annak köszönhető, hogy az embereket lenyűgözi a
művészetekkel való érintkezés.
A zeneórák és
a képzések összefüggenek a magasabb tanulmányi teljesítményekkel és
eredményekkel, még akkor is, ha a társadalmi osztályt és a vagyont is
figyelembe veszik. Ezt részben annak a figyelemnek
tulajdoníthatjuk, melyre az embernek szüksége van egy zenemű vagy egy nagyobb
darab egy-egy részének, gyakorlásához, megtanulásához, akár kórusban énekel,
akár hangszeren játszik.
Amikor a zenészek gyakorolják a szerepüket egy
együttesben, akkor egy olyan képességet gyakorolnak, amely szoros kapcsolatban
áll egy másik képességgel: a beszéd háttérzajban való megértésének
képességével. Mivel az osztálytermek zajosak és elvonják a figyelmet, a tanulók
azon képessége, hogy zajban hallják a beszédet, valójában jelentősen
befolyásolja tanulmányi teljesítményüket. A közelmúlt izgalmas fejleményei
során az északnyugati kutatók kimutatták, hogy számos alacsony jövedelmű
közösség középiskolás diákjai, akik bár csak két évig voltak csoportos zenei és
zenekari osztályokban, drámai javulást mutattak az osztályzatuk és a főiskolai
felvételi tekintetében, számos egyéb előnyök mellett. Az eredmények azt
mutatják, hogy azok a gyerekek, akiknek a családja nem engedheti meg magának a
privát zeneórát, továbbra is óriási előnyökhöz juthat a középiskolai csoportos
zenei képzésben.
További kutatások
azt mutatják, hogy az idősebb felnőttek, akik korai zenei képzettséggel
rendelkeztek, még évtizedekkel később is jobban képesek észlelni a beszédet a
zajban, például, ha meghallják egy barátjukat egy zajos étterem asztalánál. Ez jobb hozzáférést biztosít a szocializációhoz az idősebb
korosztályban.
A zenei képzés és a
részvétel elősegíti a fejlődést a nem akadémiai területeken is. Egy
tanulmányban a zenét hozzáadták az alaptantervhez egy ausztrál általános
iskolában, ahol alacsony társadalmi-gazdasági szintű angol nyelvtanulók vettek
részt. A tanterv tartalmazta a közös éneklést, és minden gyermeknek lehetősége
volt kipróbálni több hangszert, zenés játékokat, sok pozitív szóbeli
visszajelzést kaptak ennek során. A kutató videókat elemzett, néprajzi
jegyzeteket készített, és ennek során kimutatta, hogy a gyerekek drámai
javulást mutattak a szociális készségek, az érzelmek kontrollálása, valamint a
jólét és a rugalmasság érzése terén. Egy másik: veszélyeztetett latin
serdülőkkel végzett vizsgálatban az Egyesült Államokban a diákok az ebédidőben
együtt doboltak egy tanácsadó által vezetett környezetben, és pozitív
üzeneteket jeleztek, amelyeket leírtak. A kontrollcsoport tanulóihoz képest a
doboló csoport tanulóinál már 12 hét után nem volt depresszió, és drámai
mértékben csökkentek a viselkedéssel kapcsolatos problémák.
A kórusok sok idős
felnőttnek segítenek leküzdeni az elszigeteltséget. A Chorus America szervezet kutatása már a járvány előtt
feltárta, hogy a kórusban való éneklés során „optimistábbnak, figyelmesebbnek
és kitartóbbnak” érezték magukat a tagok. Ez
a meggyőződés még erősebb volt az alacsony vagy közepes jövedelmű kórustagok és
a korlátozottabb végzettséggel rendelkezők körében. Az idősebb kórustagok számos további előnyről számoltak be,
beleértve azt is, hogy kórus tevékenységeik miatt kevésbé érezték magukat
„kizárva”.
Jelenleg sok gazdag
zenei élménynek elszigetelt környezetben vagy a Zoomon keresztül kell
megtörténnie, amíg a járvány enyhül. A
kórusok azonban új utakat találnak az online találkozásra és közös éneklésre,
még mindig tartanak zeneórákat és előadásokat is, bár nem élő közönség előtt. Igaz, az ugyanabban a fizikai térben való zenélés
kézzelfogható izgalma nem lehetséges, bizonyos szempontból a zenetanulás és
-megosztás képessége javult. Kiküszöbölhetjük
az utazási időt, otthonunktól távol veszünk részt rendezvényeken, és
dolgozhatunk együtt földrajzilag távol lévő tanárokkal, karmesterekkel és
edzőkkel.
Bármilyen módon
játsszon is saját életében a zene varázslatos elixírje, szabadon élvezheti,
alkothatja és megoszthatja ennek a legősibb, leggazdagabb és végtelenül megújuló
emberi adottságnak a dallamait, ritmusait és harmóniáit.
-*-
Hivatkozás:
(Fernandez-Llamazares
és Lepofsky, 2019, 337. o.), (Leutwyler, 2001), (Moreno, 2009), (Cole, 2011,
29. o.), (Deutsch, 2010, 37. o.), (Gerry et al., 2012), (Linnavalli et al., 2018), (Coyle és Gomez
Garcia, 2014), (Acker et al., 2012), (Nan et al., 2018), (Auditory Neuroscience Newsletter, 2020, 3.
o.), (Posner, Rothbart, Sheese és Kieras 2008), (Tierney et al., 2013), (Kraus&White-Schwoch,
2020; Lems, 2002), (Parbery-Clark et
al., 2012), (Heyworth2013, (Ho et al., 2011), (Grunewald Associates LLC és
Chorus America, 2019, 4. o.)
A szerzőről:
Dr. Kristin Lems
az ESL és az ESL / kétnyelvű tanárképzés területén dolgozik. Jelenleg gyakorló tanárokat tanít a chicagói National
Louis Egyetemen. Érdeklődési körei: az új nyelvek műveltségének nyelvi
vonatkozásai, a zene, mint híd az írni-olvasni tudáshoz, a szóbeli olvasás
folyékonysága, az ESL módszerek és anyagok, az ortográfia és a művészeti
oktatás. Két Fulbright fokozatot szerzett a tanárképzésben, Algériában és
Mongóliában. Angol nyelvi szakértő az Egyesült Államokban a Külügyminisztériumban,
és 2012-ben ebben a minőségében Chilébe utazott. Ő az első szerzője az angol
nyelvtanulók építésével foglalkozó írástudásnak: Insights from Linguistics,
Guilford, 2017.
.jpg)
