Az égi padláson lebeg a csend is,
kötélre fűzve szennyesünk,
kimosta az, ki világra hívott,
s olajjal kente életünk.
Életünk kerekén nem dőzsöl rozsda,
rajta a lánc könnyen szalad,
csengővel riasztva eltévedőket,
maradj igaz, ha terjed a gaz.
Ha terjed a gaz, szívja a véred,
kullancsként ragad a húsba,
csengőm riaszt, üzenem néked,
gyomlálni ne legyél lusta.
Lusta a szád, hályogos szemed,
tükörbe kellene nézned,
ne hasalj le, ne térdepelj,
ál-igazak szennyesének.
