Üzenet

Az égi padláson lebeg a csend is,
kötélre fűzve szennyesünk,
kimosta az, ki világra hívott,
s olajjal kente életünk.

Életünk kerekén nem dőzsöl rozsda,
rajta a lánc könnyen szalad,
csengővel riasztva eltévedőket,
maradj igaz, ha terjed a gaz.

Ha terjed a gaz, szívja a véred,
kullancsként ragad a húsba,
csengőm riaszt, üzenem néked,
gyomlálni ne legyél lusta.

Lusta a szád, hályogos szemed,
tükörbe kellene nézned,
ne hasalj le, ne térdepelj,
ál-igazak szennyesének.

Ősz

Bekopogott az ősz az ablak üvegén,
Száraz falevelet hord magával a szél,

Az ég borongós lett,hűvös napok jönnek,
Aranyló lesz lassan színe az erdőnek,

Elköltöznek messze vándor madaraink,
Kopár lesz a mező és hideg odakinn,

A lépteim alatt száraz avar reccsen,
Beernek a fürtök kinn a szőlőhegyen,

Búcsút int majd az ősz s szürke felhők hada,
Beborítja a tájt friss hótakaróval.

Paszternák Éva: halmaz-állapot

Ma nem láttam láb-nyomod
osonni felém,
sem kezed dús ereit, hogy
megsimogatták volna
az én kezemből menetelő
szavak halmazait.

Légy lámpás,

Ha jobbá akarod tenni a világot,
Légy lámpás,mely mindenki előtt világol,

Találd meg mindig s mindenütt a te helyed,
S mit jónak látsz,mi előrevisz csak azt tedd,

Ha tudod,a világban mi a te dolgod,
Élj annak annak,s a jövőbe visznek az álmok,

S a lángot,ha átveszi tőled valaki,
Ő lesz,ki,életed művét továbbviszi.

Krómer Ágnes: Pergő gyöngyszemek

Gyöngysorrom elszakadt.,
peregnek fonaluk megszakadt.
vörös szőnyegen némán fekszenek,
percek fejem felet némán repkednek.
könnyem gyöngyeimmel egyesül,
lelkem húrja megszakadt legbelül.
Könnyed sós patak árad arcomon,
gyöngyök szaladjatok pamlagomon.
Bánatos szemetek ezüst fonalra fűzöm,
könnyeimet fehér pohárba gyűjtöm.
Balkonra teszem szemem sós vizét,
hallgatom fecskék vidám csicsergését.
Gyöngyszemek és könnycseppek,
várnak titeket türkizkék fellegek.

Bikini : Fúj a szél

Magyarország - turisztikai magazin, 2011. május 28. 2011. május 28. 16:28

Unokáink is látni fogják - Novák István épületeit 2011. április 24. 17:02

Abba - Mamma Mia

ABBA Dancing Queen 1976

Música Clásica. Aranjuez Concert

El condor pasa - PERU

Regisztrációk!

Kedves Írónk, Költőnk!


A mail címedre küldtem el a regisztráló linket! Arra kattintva a blog szerzőjévé válsz!

A bejegyzések fül alatt begépelheted, megszerkesztheted a szövegedet, és képet is csatolhatsz alkotásodhoz! Mindig írd ki, hogy ki írta a verset, mert a regisztrált neved nem jelenti a szerzői nevet, és az olvasó nem tudja, hogy kinek a művét továbbítja vagy olvassa!


Remélem, hogy az alkotások megjelenése folytatódik, nem áll le!

Bíborvirág

Varga Éva: Álomvarázs - illusztrálta BEX

A grafika Bihari Beatrix (BEX) alkotása és ajándéka

L. Varga Éva:

Álomvarázs

Csöppnyi a könnycsepp

Csillog a fényben

Csattan a csókja

Csalfán, szerényen

Csábítja álom, 

Csillan a tájon

Csurog a napfény

Csupa varázsnyom.

Múló idő

Múló idő

Apró hullámok sodorják a múló idő hűvös hordalékát,
az évek esőcseppként dagasszák az emlékek mély kútját.
A napok csendes léptekkel haladnak az évek szekerét tolják.
Hetek gúzsba kötik a tegnapokat óvatlan durva kezekkel.
Hónapok elrejtik a heteket fényes dobozba fém retesszel.
Múló évek barázdákat rajzolnak a megfáradt fakó arcokra,
ezüstös fátylat borítanak a régi küzdelmes vad harcokra.
Fényét veszti az üdén tündöklő mosolygó színes szempár.
Fakó fényképek őrzik tarka évek tévelygő szárnyalását,
megmutatják múlt dicső fényét s vörösen izzó alkonyát.
Az idő rabjait mint sakkfigurát rögös úton lökdösi tovább.
Sebes vérző szívekre színtelen védelmező pólyát teker.
Percek évek mély tengerébe vasgolyóként sűrűn hullanak.
Sodró ár himbálja s rázza védtelen véges élet csónakokat,
messze s messzebb úsznak rezegve végtelen tengerekbe...

Éva anya-könyve: Gát utca három

Éva anya-könyve: Gát utca három: "Ma, a Gát utcában jártam, a távolban hatot kondult a harang, valaki érkezett. A hármas szám alatt, törékeny asszony szült, szelet, ..."

A világ asztaláról

A testem só-nehéz,
mintha ezer ökör porrá zúzta volna,
keresztbe át, meg onnan vissza,
homlokom mögött méla-setét.
Gondolat alszik paplanában,
agyamnak meleg csend-zugában,
nem farag elmém vers-mesét.

A régiekből élek.
Velük szomjam oltom,
dús kutak töltik meg kiapadt hajlékom.
Ilyenkor olvasok,
klasszikust,
mait,
mindig a verset.

Ízük a számban roppanón herseg,
nyelvemre folynak keser-édes nedvek,
fájdalmak, szerelmek, véres-szenvek,
harcok.

Mondjátok nekem, még mit akartok?

Minden igétek ma is szaggat,
szűköl, ordít, lázad itt belül,
és fáj, hogyha kell,
tűzet visz ajkam át a partra...

Korholtok, neveltek rendületlenül.

Édes-igából - szabad járom,
dúdolom őket, muzsikálom.

Új érát él a múltidő.

Naponta támad fel sírjából versetek,
mit lélek-papírra sírva,
világ-asztalra tettetek.

Paszternák Éva

Deres lovam

Visszafelé forgat a gép,
s a vaskerék fogai
csattogva idézik fel
a gyermeket,
göndören, szőkén
nézi a jövőt.
Rám nevet.
Dundi, szabályos arc,
zöld, tiszta, gombszemek,
suta kis madárláb-ujjak markolnak
felnőtt kezet.
Az apáét, és ő fogja.
Hirtelen,
nyakába iszáknak felemeli,
gyöngysort kacag a gyermek,
hajába fúj a szél,
s hangja a lepkéket kergeti.

Még most volt,
pár nap választ el tőle,
de mégis megfoghatatlan,
már az a kéz elfoszlott rég,
csonttá vált sárga-föld hantban.

Iszákként magam maradtam.

Deres lovam vad sörénye
leheletként köddé lett,
majd tán a felhők kirajzolják,
mert tudom, hogy ott van fent.

Republic - Ima a gyermekekért

Signum - Ne félj, mert megváltottalak

Honnan veszed a bátorságot?

Fogadás

Hogyne szeretnélek,
te,
kicsiny, szőke,
szeplőtelen,
még nem mondanám, hogy rád unt szemem,
minden-reggeli első nézésem feléd tágul,
határtalanság mélysége, hossza vár,
sehol egy hegy,
csak fák állnak áldásra emelt karokkal rám.
Ideszülettem.
Fogadom hát a faóriások rám hulló áldás-árját,
hajamba markoló ragaszkodását a bogáncstövisnek,
innen el engem csak előre lábbal visznek,
faláda-zárban,
öledbe fogom pihenni magam,
küzdésem véled,
te,
sárga fém-arany színű
terméketlenségben is fényem.

Leválasztás

Hogy mondjam el? Fáj...és torkon szorít a szó. Most nehéz, de
sok napunk fényében, múlt-sebünk gyógyítható.
Mikor karodba vettél, nyelvemmel tapadtam rád,
- melledre dajkám rakott, kit nem rég még láttam, de önzőn sietve,
már elhagyott-
...meg mások is.
Szemedből olvastam, titkát a vérnek, szó-lisztből gyúrt önkifejezésnek,
szavak-kovászából mosolyogtam vissza, szerettél engem - lelkem elraboltad,
lepedő-vásznam könnyeimet issza.
Reszketett tollam a tanácsért,s hagyaték helyett,
szétfoszló szoptatópárnámra, pokróc-göb türemkedett.
Kínjaim láttad.
Vasvilla-szavakkal arcomba hánytad, oktalanságom,
szerinted, hatás-vadászként sok célon túl lőttem,
gyerek maradtam...sőt....visszafejlődtem.
Én, mégis  bökdösném emlődet...
Vinném utánad, bedagadt verslábbal dagasztó teknőmet,
- tejért...s csüngenék még rajtad!
De más-más rémisztések, rólad levakartak.

Türelem

lassan alkonyodik legalább remélem
nem jön el még gyorsan az a nap
amikor a juhok jóllakva kövéren
égi-akol felé hazaballagnak
kosok között élek én a bárány
lehajtott bús megigazult fővel
bégettem csak nyájunk előtt járván
most cammogok és megdobálnak kővel
bégettem újaknak hogy ott voltam én is
patáimmal hagytam nyomokat
hinni vágyom abból kiolvassák
ki voltam én s hogy voltam egy igaz
csak a vér lázít dalra folyton engem
nem a pénz a felső hatalom
ajándékul nyomtattam homokba
magamat e sovány ugaron
még megyek bár patáim elkoptak
görcsösen a létfelhőben kúszva
nem látok már előre a ködben
sodor a nyáj kutyák elől futva
irhám rongyos nem ért földön kincset
szenvedések raktak rám bilincset
nem számít a semmi kiért miért
sorba álltam itatómba vízért
bégettem a zsenge ízű fűért
kiemelném fejem még a nyájból
porfelhőben andalog a tábor
alkonyodik legalább remélem
nem fizetik ki még bánatbérem

Ismeretlen ismerős

Keleti homokból hajtatott vessző,
innenső végén a világnak,
ismerőse vagyok ismeretlen tájnak,
vagy, én vagyok neki ismerős,
ott is, hol soha nem éltem,
onnan is kerül egy-két emlékem.

Talpam még nem érte ott a föld porát,
viselem magamon származás jogát,
mert az a barna,
zsír-agyag nem ragadt sarkamra,
nem ékelődött lábujjam közé,
eső utáni elázott másnapra.

Guruló nyomon, emlék-kerék után
megyek, követlek, izgatom sarát
szemeddel lerajzolt hazának, s tudom,
hol nyúlnak el pompás rétjeid,
vad-virágin át,
nem tévedek el, hozzád az úton.

Sima István Március 15.

Ma ünneplőbe öltözik a szív
Ma kokárda díszlik a kabátokon
A tavasz ma emlékezni hív
A hősökre, kik éltek egykoron

Jöjjön hát mind, kit hevít
A nemzetféltő büszke öntudat
Kit magyarsága lelkesít
Járja végig velünk az utat!

Mert a harc, mit vívtak eleink
Bevégezetlen, s örökül maradt reánk
Folytatni bátor tetteik,
Hogy független és szabad legyen Hazánk!

ENSZ EMBERI JOGOK: 26. jog.

ENSZ Human Rights - ENSZ EMBERI JOGOK: 28. jog.

próba

M.Simon Katalin: Siratóban

Körötted állnak

béna értelemmel,

a kérdésre felelni

méltatlanok…

Egy pillanat,

s köddé vált a volt, a van,

s a lesz lelke mélyén

magáért zokog.

Urbán-Szabó Béla: Keresnélek

Elvesztettelek.

Menekülés az élet.

De keresnélek!

Paszternák Éva - Létem a tűz...

Létem a tűz, a csend
gyertya éghet így.
Kanóc, ha sercen
jelzi, hogy vagyok,
szobád sötétjében
sarokban felejtve
üres asztallapok
alatt porosan, de égve
fényezem utadat...

Néha padláson tűrök
sarokban állást,
ott felejtesz...
pókoknak fénylek,
vén denevérek
miattam máshol keresnek szállást.
Gyűlölnek fényemért -
lángom meg remeg jöttödért
annyira várlak...

Viaszos könnyeim gurulnak,
még melegek.
Hűvös sóhajodtól
megdermedek,
csendesen égek olvadni újakat
míg kezedbe nem veszel,
s elfújod lángomat.

M. Simon Katalin - Megújulásra várva

Üres szobámban

Elhaló visszhangok,

Nyomukban kevélyen

Elterül a csend,

A vakolat fehérsége

Színek orgiáját rejti,

Porlepte sarkokban

Az emlék testtelen.

Jöjj hát, megújulás,

E kietlen világra

Nyiss ablakot!

Szivárvány harsogjon,

S az áradó fényben

Dalnokok torkában

Pendüljön a húr.

Sima István Kökörcsin utca

A Kökörcsin utca, hol lakom,
Kizöldül minden tavaszon.
A járdákból nőtt horgas fák alatt
Járjuk kutyámmal a megszokott utat.

Málló arcú tűzfalak között
Áttör a Nap és bennünket köszönt.
Az utcán enyhe, könnyű szél suhan,
Szemetet sodor és hagy egy kapuban.

A háztetőkön pár hófedte cserép
Őrzi még a tél leheletét ,
De minket már új tavasz illata
Kísér utunkon el, s haza…

Üdvözlet!

Kedves Tollforgató Lapcsoport Tagok!

Szeretettel köszöntelek benneteket újonnan létrehozott, közös blogunkon!

Kívánságotokra létre hoztam, és felügyelni fogom ezen oldalakat is! 

Remélem, hogy mindenki megkapta, megkapja a mailcímére érkezett meghívót, amelynek birtokában hamarosan regisztrálni tud a blog alkotóinak, létrehozóinak közösségéhez!

A blog működésének egyetlen feltételeként a tisztességes munkát szabom.

Azok, akik vállalják a közreműködést, meg kell, hogy feleljenek a szerzői jogi előírásoknak.

Ez csupán annyit jelent, hogy idézés, átvétel esetén meg kell jelölniük a forrást, mind nyomtatás, mind internetes megjelenés esetén.

A blogbejegyzések címe hivatkozásként is használható,  amely átvisz a megjelölt oldalra, és a blogbejegyzések is tartalmazhatnak linkeket, képeket, más oldalakra vonatkozóan, hiszen a blog lehetővé teszi a linkek alkalmazását itt is.

A megjegyzések a tollforgato.lapcsoport@gmail.com mailcímre érkeznek, és onnan lesznek moderálva, engedélyezve vannak, de csak a Open ID-vel vagy regisztrációs fiókkal.

Hamarosan felrakok chat-et is az oldalra, és kibővül minden.

Az oldalak váltásával írhattok bejegyzéseket, a megfelelő helyre. Aki regisztrált, már írhat is a blogba!

Sikeres munkát, együttműködést, sok türelmet és szeretet kívánok!

Az alkotásokat a fő oldalakra, és a csatlakozókat a tollforgato.lap@gmail.com valamint a tollforgato.lapcsoport@gmail.com címen várom továbbra is! 

Kékrózsa Bíborvirág Főszerkesztő